YOU MIGHT ALSO LIKE
April 2017
 |
| A The Death Of Lover fejléce |
Csapatunkban újabb ötlet vetődött fel, amely által közelebb kerülhettek a magyar K-pop fandomot meghatározó személyekkel, hisz ki ne olvasna szívesen egy interjút kedvenc írójával, oldalvezetőjével, videósával, stb.?
Elsőként Ninával olvashattatok egy interjút. Ez úttal egy feltörekvő írót - Noelt faggatunk, akinek a nevét gyakran láthatjátok a csoportokban. Fogadjátok sok szeretettel a vele készült interjúnk!
1. Először is szeretnénk megköszönni, hogy elfogadtad a felkérésünk! A fanfictionös csoportokban nem ismeretlen a neved, de ha esetleg valaki mégsem ismerne, bemutatnád magad pár sorban?
#Celebélet… Na jó, nem, megpróbálom komolyan venni ezt az egészet. Szóval, bemutatkozás. Noel vagyok, 2014 karácsonya óta foglalkozom fanfictiönökkel, a legismertebb történetem az A Different History, ami a legelső hosszabb magyar KrisHun fanfici (ha jól tudom). Ezáltal a blog által lettem ismert a csoportba, de ezen kívül van egy befejezett BaekYeol történetem Limbo címmel, és egy mai is futó BTS ficim, The Death of Lover névre keresztelve. Ezek mellett még van egy Noel’s Galaxy nevű blogom, ahol a novelláimat gyűjtöm, plusz két szerepezésem is, egy MarkSon (BFF – Best Fuckin’ Friends) és egy KaiXing (Unmyeong) – az utóbbi sajnos jelenleg szünetel.
2. Mikor kezdtél el írni? Milyen hatással van rád, és a mindennapi életedre az írás?
Hűha… Már egészen kicsi koromtól kezdve találtam ki történeteket magamnak, de csak harmadikos koromtól kezdve vetettem őket papírra. Wordbe ötödikes koromban kezdtem írni, a fanficikkel – ahogy már fentebb említettem – 2014 karácsonyakor kezdtem foglalkozni. Az írás amúgy a mindennapjaim részét képzi, ennek ellenére gyakran előfordul mostanság, hogy egy betűt nem írok egy hétig kb, mert olyan szinten lefoglal minden más. Viszont, ha írok, akkor beszippant az egész, olykor túlságosan is beleélem magam egy-egy történetembe, és nem egyszer fordult elő, hogy konkrétan sírtam írás közben, mivel szenvedést okoztam egy olyan karakternek, akit én is nagyon szerettem. Tehát mondhatni, az írás maga az életem.
3. A legtöbb író nem szívesen tekint vissza az első történeteire. Te hogyan éled meg ezt?
Ó, én ezt nagyon átérzem. Az első történetem inkább próbálkozás volt, gyakorlás – ha nevezhetem így. Igyekeztem egy nagyon klisés történetet alkotni, hogy ténylegesen átérezzem a fanficik ízét. Amúgy nem a KrisHun az első hivatalos blogom, hanem csak a második. Az elsőről inkább nem nyilatkozom, mert bár nem volt rossz próbálkozás, a későbbiekhez képest valahogy elképzelhetetlen, hogy az tőlem származzon. Sajnos, mégis tőlem származik, és sajnos a mai napig megtalálják egyesek, én meg csak fogom a fejem, és süllyedek el a mélységekbe.
4. Igazán kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Hogyan gondolod, mennyit és miben fejlődtél mióta elkezdtél saját történeteket írni?
Ha valaki most elolvassa a KrisHun első fejezetet, majd az utolsót, nagyon szépen láthatja benne a fejlődésemet. Jobban kifejtem a párbeszédeket, részletesebben írok, kevesebb a helyesírási és stilisztikai hibám, és valahogy kicsit még érettebben is fogalmazok. De ezt bármelyik hosszabb történetem első és utolsó fejezetével össze lehet hasonlítani, vagy akár a Tűz és Víz és a Fools c. novelláim egymás utáni olvasásával is. (Remélem érthető voltam)
5. Aki ismeri az írásaid, gyakran találkozik a fiú x fiú kapcsolatokkal, azaz a yaoival . Van kedvenc párosod? Milyen nehéz eldönteni, hogy kikkel írj?
Nem titok, hogy szeretem a maknae x leader párosítást. Kedvenc párosaim közé tartozik a KrisHun és a NamKook (nem meglepő módon), de a JunHwant, a Double B-t, a HongHunt és a 2Mint is szeretem. Természetesen vannak még párosok, akiket nagyon kedvelek, de könnyebb volna megmondani, melyek azok a shippek, amiket utálok (sajnos abból több akad). Általában adott szokott lenni a páros, bár sokszor van, hogyha csupán egy egyperces fluffot írok, akkor random választok shippet – ilyenkor igyekszem az olvasóim kedvére tenni.
6. Egyszerre több történeted is fut, és több OS-t is olvashattunk már tőled. Melyik áll hozzád a legközelebb?
Érzelmileg a KrisHun, úgy gondolom, mindig az első lesz. Sok személyes emlékem és élményem található meg a sorok között, úgymond ezzel futottam be, és rendkívül meghatározó történet volt az életemben. Sok jó barátot emiatt a fici miatt ismertem meg, szóval mindig különleges helye lesz a szívemben. Írói szemmel nézve, viszont a The Death of Lover jobban ki van dolgozva, egy sokkal erősebb és önállóbb történet, ami akár yaoi szál nélkül is megállná a helyét, úgy érzem. Történetileg és felépítésben a Limbo áll viszont az első helyen, ugyanis annak úgy kitaláltam a végén és a csattanóját, hogy arra a mai napig nagyon büszke vagyok. De ha arra vagytok kíváncsiak, hogy melyik történet vagyok leginkább én, akkor erre egyértelmű a válaszom: Közös pontunk: Adam Lambert. Az a mindössze öt fejezetes fanfiction tökéletesen tükrözi a személyiségemet.
7. Az elmúlt pár hónapban kevés időd maradt az írásra. Hogyan élted meg ezt a korszakot?
Mivel minden mással voltam elfoglalva (iskola, szociális élet, egyéb elfoglaltságok), így nem igen akadt időm siránkozni az írói inaktivitásomon. Persze, egy idő után már kezdett égni a pofám, hogy hónapok óta nem posztoltam, de tudtam, hogy el fog jönni az az időszak, amikor újra lesz időm írni. Azt az elvet vallom, hogy inkább adok ki a kezeim közül igényes munkát ritkán, minthogy minden nap kinyomok valamit a blogra, amit két perc után megbánok.
8. Biztos sok visszajelzést kapsz, akár a blogodon, a csoportodban, avagy a fanfictionös csoportokban. Mennyire fontosak számodra ezek a vélemények?
Fontosak, természetesen a vélemények, ám nem tartom őket sorsdöntőnek. A pozitívat befogadom, a negatívat pedig figyelmen kívül hagyom. És itt most nem akarok lekezelő lenni az olvasóimmal szemben, mert hihetetlenül imádom őket, de a fangörcsölésen kívül, kevesektől kapok igazi, írói kritikát. Ez nem mintha bántana, jobban szeretem magam felfedezni a saját hibáimat. Ettől függetlenül nagyon jólesik, amikor valaki írja, hogy egy-egy novellámmal szebbé tettem a napját (ilyenre pont nemrégiben volt példa), és ilyenkor érzem, hogy igazán megéri írni, még ha kicsit ritkábban is. Plusz az ehhez hasonló cuki üzenetek elolvasása után, mindig visszatér kicsit a hitem az emberekbe.
9. Biztos te is olvasol fanfictionöket. Mit gondolsz a mai írókról, történetekről? Ki a kedvenc íród?
Az a poén, hogy nem nagyon. Akad néhány, amit elolvasok, mert jól van megírva vagy érdekes a sztori, esetleg szimpatikus a páros, de összességében nem vagyok jó véleménnyel a magyar fanfici írókról. Többségük rendkívül elcsépelt, tele hibákkal, klisékkel, és a kilencven százalékuk bizonyos íróknak, csupán azért ismertek, mert „felhájpolt” párosokkal írnak, felszínes történeteket. Mindig viccelődtem más író barátaimnak azzal, hogy ha meg akarom növelni a statisztikát a blogomon, akkor írok egy BaekYeolt, amiben remélhetőleg van némi smut rész is. És ez igazából baromi szomorú, hogy manapság már tényleg ennyi elég az embereknek. Szóval, nem vagyok jó véleménnyel a mai írókról és történeteikről, ezáltal pedig kedvenc íróm sincsen.
10. Milyen terveid vannak a jövőre nézve írás terén? Esetleg formálódtak már meg a fejedben új gondolatok, ötletek egy-egy történethez?
Formálódni formálódnak, már csak az lenne jó, ha az időbeosztásom a is formálódnak. Valószínűleg a legtöbb tervem nyárra fog csúszni, de jobb később, mint soha – ahogy a mondás is tartja. A közeljövőben az a legfőbb célom, hogy befejezzem a The Death of Lovert, mert azt már legalább két éve írom, és már ideje lenne pontot tenni a dolgok végére. Amint azt befejeztem, nagy valószínűséggel tartok magamnak egy kis szünetet, hogy egy darabig a word dokumentum közelébe sem megyek, aztán… ki tudja, még mi lesz itt.
11. Mit üzennél az olvasóidnak?
Most nagyon idolosan fogok fogalmazni, de le van szarva, megtehetem! Szóval: Nagyon szépen köszönöm minden olvasómnak a jelenlétét, hogy elviselitek a sok friss fejezet nélküli hónapot. Köszönöm a rengeteg pozitív visszajelzést, a cuki messenger üzeneteket, és a conos találkozásokkor látható lelkesedést. Köszönöm, hogy támogattok (igen, ezt muszáj volt, csak mert romi), és köszönöm az időnként érkező zaklatást is, hogy „Te Noel… mikor lesz már friss?”. Szóval imádlak titeket!
Nagyon szépen köszönjük az interjú lehetőségét, és további sok sikert kívánunk az írás terén! ^^
Ha úgy érzitek, hogy maradt még megválaszolatlan kérdés, akkor bátran tegyetek fel kérdéseket Noelnek, akár az ask.fm-en keresztül! ^^
|
| A The Death Of Lover fejléce |
Csapatunkban újabb ötlet vetődött fel, amely által közelebb kerülhettek a magyar K-pop fandomot meghatározó személyekkel, hisz ki ne olvasna szívesen egy interjút kedvenc írójával, oldalvezetőjével, videósával, stb.?
Elsőként Ninával olvashattatok egy interjút. Ez úttal egy feltörekvő írót - Noelt faggatunk, akinek a nevét gyakran láthatjátok a csoportokban. Fogadjátok sok szeretettel a vele készült interjúnk!
1. Először is szeretnénk megköszönni, hogy elfogadtad a felkérésünk! A fanfictionös csoportokban nem ismeretlen a neved, de ha esetleg valaki mégsem ismerne, bemutatnád magad pár sorban?
#Celebélet… Na jó, nem, megpróbálom komolyan venni ezt az egészet. Szóval, bemutatkozás. Noel vagyok, 2014 karácsonya óta foglalkozom fanfictiönökkel, a legismertebb történetem az A Different History, ami a legelső hosszabb magyar KrisHun fanfici (ha jól tudom). Ezáltal a blog által lettem ismert a csoportba, de ezen kívül van egy befejezett BaekYeol történetem Limbo címmel, és egy mai is futó BTS ficim, The Death of Lover névre keresztelve. Ezek mellett még van egy Noel’s Galaxy nevű blogom, ahol a novelláimat gyűjtöm, plusz két szerepezésem is, egy MarkSon (BFF – Best Fuckin’ Friends) és egy KaiXing (Unmyeong) – az utóbbi sajnos jelenleg szünetel.
2. Mikor kezdtél el írni? Milyen hatással van rád, és a mindennapi életedre az írás?
Hűha… Már egészen kicsi koromtól kezdve találtam ki történeteket magamnak, de csak harmadikos koromtól kezdve vetettem őket papírra. Wordbe ötödikes koromban kezdtem írni, a fanficikkel – ahogy már fentebb említettem – 2014 karácsonyakor kezdtem foglalkozni. Az írás amúgy a mindennapjaim részét képzi, ennek ellenére gyakran előfordul mostanság, hogy egy betűt nem írok egy hétig kb, mert olyan szinten lefoglal minden más. Viszont, ha írok, akkor beszippant az egész, olykor túlságosan is beleélem magam egy-egy történetembe, és nem egyszer fordult elő, hogy konkrétan sírtam írás közben, mivel szenvedést okoztam egy olyan karakternek, akit én is nagyon szerettem. Tehát mondhatni, az írás maga az életem.
3. A legtöbb író nem szívesen tekint vissza az első történeteire. Te hogyan éled meg ezt?
Ó, én ezt nagyon átérzem. Az első történetem inkább próbálkozás volt, gyakorlás – ha nevezhetem így. Igyekeztem egy nagyon klisés történetet alkotni, hogy ténylegesen átérezzem a fanficik ízét. Amúgy nem a KrisHun az első hivatalos blogom, hanem csak a második. Az elsőről inkább nem nyilatkozom, mert bár nem volt rossz próbálkozás, a későbbiekhez képest valahogy elképzelhetetlen, hogy az tőlem származzon. Sajnos, mégis tőlem származik, és sajnos a mai napig megtalálják egyesek, én meg csak fogom a fejem, és süllyedek el a mélységekbe.
4. Igazán kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Hogyan gondolod, mennyit és miben fejlődtél mióta elkezdtél saját történeteket írni?
Ha valaki most elolvassa a KrisHun első fejezetet, majd az utolsót, nagyon szépen láthatja benne a fejlődésemet. Jobban kifejtem a párbeszédeket, részletesebben írok, kevesebb a helyesírási és stilisztikai hibám, és valahogy kicsit még érettebben is fogalmazok. De ezt bármelyik hosszabb történetem első és utolsó fejezetével össze lehet hasonlítani, vagy akár a Tűz és Víz és a Fools c. novelláim egymás utáni olvasásával is. (Remélem érthető voltam)
5. Aki ismeri az írásaid, gyakran találkozik a fiú x fiú kapcsolatokkal, azaz a yaoival . Van kedvenc párosod? Milyen nehéz eldönteni, hogy kikkel írj?
Nem titok, hogy szeretem a maknae x leader párosítást. Kedvenc párosaim közé tartozik a KrisHun és a NamKook (nem meglepő módon), de a JunHwant, a Double B-t, a HongHunt és a 2Mint is szeretem. Természetesen vannak még párosok, akiket nagyon kedvelek, de könnyebb volna megmondani, melyek azok a shippek, amiket utálok (sajnos abból több akad). Általában adott szokott lenni a páros, bár sokszor van, hogyha csupán egy egyperces fluffot írok, akkor random választok shippet – ilyenkor igyekszem az olvasóim kedvére tenni.
6. Egyszerre több történeted is fut, és több OS-t is olvashattunk már tőled. Melyik áll hozzád a legközelebb?
Érzelmileg a KrisHun, úgy gondolom, mindig az első lesz. Sok személyes emlékem és élményem található meg a sorok között, úgymond ezzel futottam be, és rendkívül meghatározó történet volt az életemben. Sok jó barátot emiatt a fici miatt ismertem meg, szóval mindig különleges helye lesz a szívemben. Írói szemmel nézve, viszont a The Death of Lover jobban ki van dolgozva, egy sokkal erősebb és önállóbb történet, ami akár yaoi szál nélkül is megállná a helyét, úgy érzem. Történetileg és felépítésben a Limbo áll viszont az első helyen, ugyanis annak úgy kitaláltam a végén és a csattanóját, hogy arra a mai napig nagyon büszke vagyok. De ha arra vagytok kíváncsiak, hogy melyik történet vagyok leginkább én, akkor erre egyértelmű a válaszom: Közös pontunk: Adam Lambert. Az a mindössze öt fejezetes fanfiction tökéletesen tükrözi a személyiségemet.
7. Az elmúlt pár hónapban kevés időd maradt az írásra. Hogyan élted meg ezt a korszakot?
Mivel minden mással voltam elfoglalva (iskola, szociális élet, egyéb elfoglaltságok), így nem igen akadt időm siránkozni az írói inaktivitásomon. Persze, egy idő után már kezdett égni a pofám, hogy hónapok óta nem posztoltam, de tudtam, hogy el fog jönni az az időszak, amikor újra lesz időm írni. Azt az elvet vallom, hogy inkább adok ki a kezeim közül igényes munkát ritkán, minthogy minden nap kinyomok valamit a blogra, amit két perc után megbánok.
8. Biztos sok visszajelzést kapsz, akár a blogodon, a csoportodban, avagy a fanfictionös csoportokban. Mennyire fontosak számodra ezek a vélemények?
Fontosak, természetesen a vélemények, ám nem tartom őket sorsdöntőnek. A pozitívat befogadom, a negatívat pedig figyelmen kívül hagyom. És itt most nem akarok lekezelő lenni az olvasóimmal szemben, mert hihetetlenül imádom őket, de a fangörcsölésen kívül, kevesektől kapok igazi, írói kritikát. Ez nem mintha bántana, jobban szeretem magam felfedezni a saját hibáimat. Ettől függetlenül nagyon jólesik, amikor valaki írja, hogy egy-egy novellámmal szebbé tettem a napját (ilyenre pont nemrégiben volt példa), és ilyenkor érzem, hogy igazán megéri írni, még ha kicsit ritkábban is. Plusz az ehhez hasonló cuki üzenetek elolvasása után, mindig visszatér kicsit a hitem az emberekbe.
9. Biztos te is olvasol fanfictionöket. Mit gondolsz a mai írókról, történetekről? Ki a kedvenc íród?
Az a poén, hogy nem nagyon. Akad néhány, amit elolvasok, mert jól van megírva vagy érdekes a sztori, esetleg szimpatikus a páros, de összességében nem vagyok jó véleménnyel a magyar fanfici írókról. Többségük rendkívül elcsépelt, tele hibákkal, klisékkel, és a kilencven százalékuk bizonyos íróknak, csupán azért ismertek, mert „felhájpolt” párosokkal írnak, felszínes történeteket. Mindig viccelődtem más író barátaimnak azzal, hogy ha meg akarom növelni a statisztikát a blogomon, akkor írok egy BaekYeolt, amiben remélhetőleg van némi smut rész is. És ez igazából baromi szomorú, hogy manapság már tényleg ennyi elég az embereknek. Szóval, nem vagyok jó véleménnyel a mai írókról és történeteikről, ezáltal pedig kedvenc íróm sincsen.
10. Milyen terveid vannak a jövőre nézve írás terén? Esetleg formálódtak már meg a fejedben új gondolatok, ötletek egy-egy történethez?
Formálódni formálódnak, már csak az lenne jó, ha az időbeosztásom a is formálódnak. Valószínűleg a legtöbb tervem nyárra fog csúszni, de jobb később, mint soha – ahogy a mondás is tartja. A közeljövőben az a legfőbb célom, hogy befejezzem a The Death of Lovert, mert azt már legalább két éve írom, és már ideje lenne pontot tenni a dolgok végére. Amint azt befejeztem, nagy valószínűséggel tartok magamnak egy kis szünetet, hogy egy darabig a word dokumentum közelébe sem megyek, aztán… ki tudja, még mi lesz itt.
11. Mit üzennél az olvasóidnak?
Most nagyon idolosan fogok fogalmazni, de le van szarva, megtehetem! Szóval: Nagyon szépen köszönöm minden olvasómnak a jelenlétét, hogy elviselitek a sok friss fejezet nélküli hónapot. Köszönöm a rengeteg pozitív visszajelzést, a cuki messenger üzeneteket, és a conos találkozásokkor látható lelkesedést. Köszönöm, hogy támogattok (igen, ezt muszáj volt, csak mert romi), és köszönöm az időnként érkező zaklatást is, hogy „Te Noel… mikor lesz már friss?”. Szóval imádlak titeket!
Nagyon szépen köszönjük az interjú lehetőségét, és további sok sikert kívánunk az írás terén! ^^
Ha úgy érzitek, hogy maradt még megválaszolatlan kérdés, akkor bátran tegyetek fel kérdéseket Noelnek, akár az ask.fm-en keresztül! ^^
|
| A The Death Of Lover fejléce |
Csapatunkban újabb ötlet vetődött fel, amely által közelebb kerülhettek a magyar K-pop fandomot meghatározó személyekkel, hisz ki ne olvasna szívesen egy interjút kedvenc írójával, oldalvezetőjével, videósával, stb.?
Elsőként Ninával olvashattatok egy interjút. Ez úttal egy feltörekvő írót - Noelt faggatunk, akinek a nevét gyakran láthatjátok a csoportokban. Fogadjátok sok szeretettel a vele készült interjúnk!
1. Először is szeretnénk megköszönni, hogy elfogadtad a felkérésünk! A fanfictionös csoportokban nem ismeretlen a neved, de ha esetleg valaki mégsem ismerne, bemutatnád magad pár sorban?
#Celebélet… Na jó, nem, megpróbálom komolyan venni ezt az egészet. Szóval, bemutatkozás. Noel vagyok, 2014 karácsonya óta foglalkozom fanfictiönökkel, a legismertebb történetem az A Different History, ami a legelső hosszabb magyar KrisHun fanfici (ha jól tudom). Ezáltal a blog által lettem ismert a csoportba, de ezen kívül van egy befejezett BaekYeol történetem Limbo címmel, és egy mai is futó BTS ficim, The Death of Lover névre keresztelve. Ezek mellett még van egy Noel’s Galaxy nevű blogom, ahol a novelláimat gyűjtöm, plusz két szerepezésem is, egy MarkSon (BFF – Best Fuckin’ Friends) és egy KaiXing (Unmyeong) – az utóbbi sajnos jelenleg szünetel.
2. Mikor kezdtél el írni? Milyen hatással van rád, és a mindennapi életedre az írás?
Hűha… Már egészen kicsi koromtól kezdve találtam ki történeteket magamnak, de csak harmadikos koromtól kezdve vetettem őket papírra. Wordbe ötödikes koromban kezdtem írni, a fanficikkel – ahogy már fentebb említettem – 2014 karácsonyakor kezdtem foglalkozni. Az írás amúgy a mindennapjaim részét képzi, ennek ellenére gyakran előfordul mostanság, hogy egy betűt nem írok egy hétig kb, mert olyan szinten lefoglal minden más. Viszont, ha írok, akkor beszippant az egész, olykor túlságosan is beleélem magam egy-egy történetembe, és nem egyszer fordult elő, hogy konkrétan sírtam írás közben, mivel szenvedést okoztam egy olyan karakternek, akit én is nagyon szerettem. Tehát mondhatni, az írás maga az életem.
3. A legtöbb író nem szívesen tekint vissza az első történeteire. Te hogyan éled meg ezt?
Ó, én ezt nagyon átérzem. Az első történetem inkább próbálkozás volt, gyakorlás – ha nevezhetem így. Igyekeztem egy nagyon klisés történetet alkotni, hogy ténylegesen átérezzem a fanficik ízét. Amúgy nem a KrisHun az első hivatalos blogom, hanem csak a második. Az elsőről inkább nem nyilatkozom, mert bár nem volt rossz próbálkozás, a későbbiekhez képest valahogy elképzelhetetlen, hogy az tőlem származzon. Sajnos, mégis tőlem származik, és sajnos a mai napig megtalálják egyesek, én meg csak fogom a fejem, és süllyedek el a mélységekbe.
4. Igazán kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Hogyan gondolod, mennyit és miben fejlődtél mióta elkezdtél saját történeteket írni?
Ha valaki most elolvassa a KrisHun első fejezetet, majd az utolsót, nagyon szépen láthatja benne a fejlődésemet. Jobban kifejtem a párbeszédeket, részletesebben írok, kevesebb a helyesírási és stilisztikai hibám, és valahogy kicsit még érettebben is fogalmazok. De ezt bármelyik hosszabb történetem első és utolsó fejezetével össze lehet hasonlítani, vagy akár a Tűz és Víz és a Fools c. novelláim egymás utáni olvasásával is. (Remélem érthető voltam)
5. Aki ismeri az írásaid, gyakran találkozik a fiú x fiú kapcsolatokkal, azaz a yaoival . Van kedvenc párosod? Milyen nehéz eldönteni, hogy kikkel írj?
Nem titok, hogy szeretem a maknae x leader párosítást. Kedvenc párosaim közé tartozik a KrisHun és a NamKook (nem meglepő módon), de a JunHwant, a Double B-t, a HongHunt és a 2Mint is szeretem. Természetesen vannak még párosok, akiket nagyon kedvelek, de könnyebb volna megmondani, melyek azok a shippek, amiket utálok (sajnos abból több akad). Általában adott szokott lenni a páros, bár sokszor van, hogyha csupán egy egyperces fluffot írok, akkor random választok shippet – ilyenkor igyekszem az olvasóim kedvére tenni.
6. Egyszerre több történeted is fut, és több OS-t is olvashattunk már tőled. Melyik áll hozzád a legközelebb?
Érzelmileg a KrisHun, úgy gondolom, mindig az első lesz. Sok személyes emlékem és élményem található meg a sorok között, úgymond ezzel futottam be, és rendkívül meghatározó történet volt az életemben. Sok jó barátot emiatt a fici miatt ismertem meg, szóval mindig különleges helye lesz a szívemben. Írói szemmel nézve, viszont a The Death of Lover jobban ki van dolgozva, egy sokkal erősebb és önállóbb történet, ami akár yaoi szál nélkül is megállná a helyét, úgy érzem. Történetileg és felépítésben a Limbo áll viszont az első helyen, ugyanis annak úgy kitaláltam a végén és a csattanóját, hogy arra a mai napig nagyon büszke vagyok. De ha arra vagytok kíváncsiak, hogy melyik történet vagyok leginkább én, akkor erre egyértelmű a válaszom: Közös pontunk: Adam Lambert. Az a mindössze öt fejezetes fanfiction tökéletesen tükrözi a személyiségemet.
7. Az elmúlt pár hónapban kevés időd maradt az írásra. Hogyan élted meg ezt a korszakot?
Mivel minden mással voltam elfoglalva (iskola, szociális élet, egyéb elfoglaltságok), így nem igen akadt időm siránkozni az írói inaktivitásomon. Persze, egy idő után már kezdett égni a pofám, hogy hónapok óta nem posztoltam, de tudtam, hogy el fog jönni az az időszak, amikor újra lesz időm írni. Azt az elvet vallom, hogy inkább adok ki a kezeim közül igényes munkát ritkán, minthogy minden nap kinyomok valamit a blogra, amit két perc után megbánok.
8. Biztos sok visszajelzést kapsz, akár a blogodon, a csoportodban, avagy a fanfictionös csoportokban. Mennyire fontosak számodra ezek a vélemények?
Fontosak, természetesen a vélemények, ám nem tartom őket sorsdöntőnek. A pozitívat befogadom, a negatívat pedig figyelmen kívül hagyom. És itt most nem akarok lekezelő lenni az olvasóimmal szemben, mert hihetetlenül imádom őket, de a fangörcsölésen kívül, kevesektől kapok igazi, írói kritikát. Ez nem mintha bántana, jobban szeretem magam felfedezni a saját hibáimat. Ettől függetlenül nagyon jólesik, amikor valaki írja, hogy egy-egy novellámmal szebbé tettem a napját (ilyenre pont nemrégiben volt példa), és ilyenkor érzem, hogy igazán megéri írni, még ha kicsit ritkábban is. Plusz az ehhez hasonló cuki üzenetek elolvasása után, mindig visszatér kicsit a hitem az emberekbe.
9. Biztos te is olvasol fanfictionöket. Mit gondolsz a mai írókról, történetekről? Ki a kedvenc íród?
Az a poén, hogy nem nagyon. Akad néhány, amit elolvasok, mert jól van megírva vagy érdekes a sztori, esetleg szimpatikus a páros, de összességében nem vagyok jó véleménnyel a magyar fanfici írókról. Többségük rendkívül elcsépelt, tele hibákkal, klisékkel, és a kilencven százalékuk bizonyos íróknak, csupán azért ismertek, mert „felhájpolt” párosokkal írnak, felszínes történeteket. Mindig viccelődtem más író barátaimnak azzal, hogy ha meg akarom növelni a statisztikát a blogomon, akkor írok egy BaekYeolt, amiben remélhetőleg van némi smut rész is. És ez igazából baromi szomorú, hogy manapság már tényleg ennyi elég az embereknek. Szóval, nem vagyok jó véleménnyel a mai írókról és történeteikről, ezáltal pedig kedvenc íróm sincsen.
10. Milyen terveid vannak a jövőre nézve írás terén? Esetleg formálódtak már meg a fejedben új gondolatok, ötletek egy-egy történethez?
Formálódni formálódnak, már csak az lenne jó, ha az időbeosztásom a is formálódnak. Valószínűleg a legtöbb tervem nyárra fog csúszni, de jobb később, mint soha – ahogy a mondás is tartja. A közeljövőben az a legfőbb célom, hogy befejezzem a The Death of Lovert, mert azt már legalább két éve írom, és már ideje lenne pontot tenni a dolgok végére. Amint azt befejeztem, nagy valószínűséggel tartok magamnak egy kis szünetet, hogy egy darabig a word dokumentum közelébe sem megyek, aztán… ki tudja, még mi lesz itt.
11. Mit üzennél az olvasóidnak?
Most nagyon idolosan fogok fogalmazni, de le van szarva, megtehetem! Szóval: Nagyon szépen köszönöm minden olvasómnak a jelenlétét, hogy elviselitek a sok friss fejezet nélküli hónapot. Köszönöm a rengeteg pozitív visszajelzést, a cuki messenger üzeneteket, és a conos találkozásokkor látható lelkesedést. Köszönöm, hogy támogattok (igen, ezt muszáj volt, csak mert romi), és köszönöm az időnként érkező zaklatást is, hogy „Te Noel… mikor lesz már friss?”. Szóval imádlak titeket!
Nagyon szépen köszönjük az interjú lehetőségét, és további sok sikert kívánunk az írás terén! ^^
Ha úgy érzitek, hogy maradt még megválaszolatlan kérdés, akkor bátran tegyetek fel kérdéseket Noelnek, akár az ask.fm-en keresztül! ^^
