Az A.C.E (에이스) egy öt tagot számláló fiúcsapat. A fiúk a Beat Interactive szárnyai alá tartoznak. Jócskán debütálásuk előtt megalapozták rajongóbázisuk a számtalan cover előadásukkal, illetve a buskingolásaikkal. Először 2016 márciusában jelentek meg a közösségi oldalakon, majd 2016 őszén részesei voltak az A.C.E ZERO projektnek: zombie jelmezekbe öltözve felvettek egy táncos videót (videó), aminek koreográfiáját később előadták Itaewon-ban és Hongdae-ben is. Maguk a tagok is ismerősek lehetnek, hisz több 1MILLION videóban is feltűntek már, továbbá volt, hogy Jun közös koreográfiát (videó) készített Lia Kim-el, aki nagy népszerűségnek örvend táncos körökben. Debütálásuk híre először 2017 májusának első felében kapott szárnyra, ekkor nyitották meg hivatalos Twitter fiókjuk is.
Az A.C.E (에이스) egy öt tagot számláló fiúcsapat. A fiúk a Beat Interactive szárnyai alá tartoznak. Jócskán debütálásuk előtt megalapozták rajongóbázisuk a számtalan cover előadásukkal, illetve a buskingolásaikkal. Először 2016 márciusában jelentek meg a közösségi oldalakon, majd 2016 őszén részesei voltak az A.C.E ZERO projektnek: zombie jelmezekbe öltözve felvettek egy táncos videót (videó), aminek koreográfiáját később előadták Itaewon-ban és Hongdae-ben is. Maguk a tagok is ismerősek lehetnek, hisz több 1MILLION videóban is feltűntek már, továbbá volt, hogy Jun közös koreográfiát (videó) készített Lia Kim-el, aki nagy népszerűségnek örvend táncos körökben. Debütálásuk híre először 2017 májusának első felében kapott szárnyra, ekkor nyitották meg hivatalos Twitter fiókjuk is.
Az A.C.E (에이스) egy öt tagot számláló fiúcsapat. A fiúk a Beat Interactive szárnyai alá tartoznak. Jócskán debütálásuk előtt megalapozták rajongóbázisuk a számtalan cover előadásukkal, illetve a buskingolásaikkal. Először 2016 márciusában jelentek meg a közösségi oldalakon, majd 2016 őszén részesei voltak az A.C.E ZERO projektnek: zombie jelmezekbe öltözve felvettek egy táncos videót (videó), aminek koreográfiáját később előadták Itaewon-ban és Hongdae-ben is. Maguk a tagok is ismerősek lehetnek, hisz több 1MILLION videóban is feltűntek már, továbbá volt, hogy Jun közös koreográfiát (videó) készített Lia Kim-el, aki nagy népszerűségnek örvend táncos körökben. Debütálásuk híre először 2017 májusának első felében kapott szárnyra, ekkor nyitották meg hivatalos Twitter fiókjuk is.
Rengeteg kpopper van, akik amerikai zenét hallgatván manapság már csak fintorognak, szemüket forgatják, majd egy „a koreaiak jobbak!” felkiáltással szinte ott hagyják az illetőt. De mi van akkor, ha egy félig koreai, vagy éppen ténylegesen koreai nem tud Dél-Koreában érvényesülni? A dél-koreai rendszer valóban erős, a maximalizmus és a hatalmas elvárások uralják majdhogynem az egész hallyu-áradatot, nemhiába fordul néha elő az, hogy nyugaton több a választási lehetőség egy-pár fiatal számára. Többüknek sikerült is megvalósítani az álmukat, hogy sikeressé váljanak. Most összegyűjtöttem nektek pár olyan hírességet, akik nem Dél-Koreában érvényesültek és mégis van bennük koreai vér.
Dami Im
Nos, azt hiszem, nem nagyon kell bemutatnom Dami Im nevezetű énekesnőt, hiszen aki követi az évente előforduló Eurovíziót, az tudja és tisztában van vele, hogy 2016-ban ő képviselte Ausztráliát,és dobogós második is lett a Sound of Silence című számmal. Dami Im teljes egészében dél-koreai, 1988-as születésű, és kilenc éves korában költözött ki családjával Ausztráliában.
Ha nem tévedek, időközben Dami Im vissza-visszatért szülőföldjére, és jelentkezett is tehetségkutatókba, azonban túl kevésnek bizonyult,és ez – a koreai mentalitásnak köszönhetően – nem tetszett a zsűrinek. Ezért is tért vissza Ausztráliába, s nem adta fel az álmát, hogy híres énekes legyen. Sikerült? Szerintem igen!
Karen O
Karen Lee Orzolek 1978-as születésű, és Busanban született. Csak édesanyja dél-koreai származású, mert apja lengyel. A 2000-es évtől igazán aktív, és nem csak egyedül, szólóban, hanem volt egy bandája is Yeah Yeah Yeahs néven – ami 2000-től 2014-ig volt működtetve. Ezenkívül Karen O még elérhető Native Korean Rock néven. Magánéletét tekintve összeházasodott Barnaby Clay rendezővel, 2015-ben született meg közös fiuk.
Arden Cho
Biztos vagyok benne, hogy Arden Chot is sokan ismeritek, hiszen nem csak énekesnő, hanem színésznő és néha-néha modellkedik és vloggerkedik is. 2004-től egészen máig is megtalálható a közösségi médiában. Leginkább Kira Yukimura, a Teen Wolfos szerepe miatt ismert, 2011 óta zenél és vannak saját számai. Eközben pedig előszeretettel készít covereket, youtube csatornáján pedig majdhogynem félmillió feliratkozóval rendelkezik.
Dumbfoundead
Dumbfoundead annyira igazándiból nem ismert, de mivel a koreai rajongók nem csak kpopot, hanem khiphopot is épp annyira magukénak érzik, ezért valamilyen szinten muszájnak érzem, hogy írjak valamennyit a rapperről. A fickót Jonathan Parknak, vagy Park Seongmannakhívják, rapper és színész is. És habár Los Angelesben él, valójában Buenos Airesben, Argentína városában született. 2005-től aktívkodik, Dumbfoundead név mellett még a következőképpen található meg: DFD; Dumb Parker. Dumbfoundead egyébként közreműködött néha Jay Parkkal, Kahival, Wax-szal, vagy éppen az Epik High-jal. De híres amerikai rapperekkel is volt, hogy kollaborált: például ASAP Ferggel.
Színészi karrierjét Joseph Kahn horror filmjében, a Detentionben kezdte.
Priscilla Ahn
Priscilla Ahn félig koreai,2003 óta zenészként aktívkodik, de csak 2008-ban debütált. Sajnos az, hogy félig koreai, sok helyen nem írják, még wikipédián sem, azonban én mégis szeretném megemlíteni, hiszen őt is tehetségesnek és híresnek találom.
Édesapja katona volt, szülei akkor találkoztak, mikor édesapját Koreába irányították. Itt ismerkedtek meg. Priscillának van egy fiatalabb fiútestvére is, kilenc év van köztük. Szereti a koreai kajákat, legfőképpen a jjampongot.
JiHAE Kim Jihae egy ugyancsak koreai énekes és dalszerző, ám ismételten nem Dél-Koreában. Habár Dél-Koreában született, élt Nigériában, Svédországban, legfőképpen pedig New Yorkban. 2007-től egészen máig szorgosan tevékenykedik itt. Az előadót az Atlantic Records és a London Records indította el a zeneszerző útján. Több kollaborációs munkája is van: részt vett egy kisfilmben, több művészi videóban, és egy performance-videóban is. JiHAE a rock egyik alműfaját, az indie-rockot képviseli, és, ami engem is meglepett: egyik videóklipjében még a híres-neves The Walking Dead Daryl Dixonja, alias Norman Reedus is megjelenik!
Steven Yeun
Aki rendszeresen követi a hírportálokat, annak lehet, hogy nem ismeretlen a neve, függetlenül attól, hogy nézi-e a színész világhírű sorozatát, a The Walking Deadet. Persze Yeun Sangyeopnak nem a The Walking Dead az első szerepe, hiszen 2005-től aktívkodik, de Glenn Rhee-ként bizonyára sok mindenki ismeri. Steven teljes egészében dél-koreai, szülei egyszerű üzletemberek, akik később Kanadába költöztek. 2016-ban házasodott össze egyébként az úgy szint koreai Joana Pak fotográfussal, közös gyermekük is született.
Ha valaki nem bírja a zombikat, és ezért nem is követi a Walking Dead nevezetű sorozatot, vagy akár Steven Yeunt, azért érdemes megnézni azt a videót, amiben az amerikai állampolgárságú koreai egy konferencián össze-vissza beszél hol angolul, hol koreaiul. Iszonyat édes. Egyébként őt biztos vagyok benne, hogy tényleg sokan ismeritek, hiszen van is a 2NE1-os Darával egy közös kisebb sorozata:
Cristopher Larkin
Christopher Larkin már kevesebb embernek lehet ismerős. Pedig nem szabad kihagyni színészi játékát, meg a sorozatot sem, hiszen ő vállalta el Monty Green szerepét a CW csatorna The 100 nevezetű szériájában. (Személyes megjegyzés: egyik legizgalmasabb sorozat, mindenképpen érdemes belekezdeni!) Christopher Larkin Daeguban született, ám mikor négy hónapos volt, adoptálták. A The Flamingo Risingban debütált – ez volt első főszerepe, ám leghíresebb szerepe talán az előbb említett. A sorozat 2014 óta aktív, itt is egy főbb szerepet játszik, sokszor felbukkan.
Lee Kihong
Talán nem olyan meglepő, hogy megemlítem, hiszen az egyik leghíresebb filmadaptációban is szerepet kapott: ez pedig az „Az útvesztő” című film, ahol Minho szerepét játszhatta. Lee Kihong azonban csak félig koreai: hat évesen költözött szüleivel együtt Új-Zélandra, majd később, nyolc évesen Los Angelesbe mentek. Talán nem meglepő, de 2015-ben ő is megházasodott.
Sam Park Sam Park egy kicsit kívül esik a felsorolt koreai hírességek közül. Sam Park ugyanis anyai ágról koreai, illetve apai ágról egyiptomi, és az utóbbival ellentétben, egyáltalán nem Egyiptomban, hanem Németországban tevékenykedik. Igen-igen, jól hallottátok! Németországban. Tulajdonképpen ez nekem is furcsa volt, de egyből ráklikkeltem az egyik zenei videójára: és meg kell mondanom, habár nem igazán értek a hiphophoz, de nem csinálja rosszul. (Mellesleg: a német hiphop az tud nagyon-nagyon-nagyon jó lenni!) Az inspirációt a 2017-es, januári debütálásához a Soundcloudban találta meg.
Ha valaki még érdeklődik a koreai-amerikaiak után, akikre kíváncsiak lennétek, akkor Wikipédián találtak egy jóóó hosszú listát ezekről az emberekről, erre a linkre kattintva.
Rengeteg kpopper van, akik amerikai zenét hallgatván manapság már csak fintorognak, szemüket forgatják, majd egy „a koreaiak jobbak!” felkiáltással szinte ott hagyják az illetőt. De mi van akkor, ha egy félig koreai, vagy éppen ténylegesen koreai nem tud Dél-Koreában érvényesülni? A dél-koreai rendszer valóban erős, a maximalizmus és a hatalmas elvárások uralják majdhogynem az egész hallyu-áradatot, nemhiába fordul néha elő az, hogy nyugaton több a választási lehetőség egy-pár fiatal számára. Többüknek sikerült is megvalósítani az álmukat, hogy sikeressé váljanak. Most összegyűjtöttem nektek pár olyan hírességet, akik nem Dél-Koreában érvényesültek és mégis van bennük koreai vér.
Dami Im
Nos, azt hiszem, nem nagyon kell bemutatnom Dami Im nevezetű énekesnőt, hiszen aki követi az évente előforduló Eurovíziót, az tudja és tisztában van vele, hogy 2016-ban ő képviselte Ausztráliát,és dobogós második is lett a Sound of Silence című számmal. Dami Im teljes egészében dél-koreai, 1988-as születésű, és kilenc éves korában költözött ki családjával Ausztráliában.
Ha nem tévedek, időközben Dami Im vissza-visszatért szülőföldjére, és jelentkezett is tehetségkutatókba, azonban túl kevésnek bizonyult,és ez – a koreai mentalitásnak köszönhetően – nem tetszett a zsűrinek. Ezért is tért vissza Ausztráliába, s nem adta fel az álmát, hogy híres énekes legyen. Sikerült? Szerintem igen!
Karen O
Karen Lee Orzolek 1978-as születésű, és Busanban született. Csak édesanyja dél-koreai származású, mert apja lengyel. A 2000-es évtől igazán aktív, és nem csak egyedül, szólóban, hanem volt egy bandája is Yeah Yeah Yeahs néven – ami 2000-től 2014-ig volt működtetve. Ezenkívül Karen O még elérhető Native Korean Rock néven. Magánéletét tekintve összeházasodott Barnaby Clay rendezővel, 2015-ben született meg közös fiuk.
Arden Cho
Biztos vagyok benne, hogy Arden Chot is sokan ismeritek, hiszen nem csak énekesnő, hanem színésznő és néha-néha modellkedik és vloggerkedik is. 2004-től egészen máig is megtalálható a közösségi médiában. Leginkább Kira Yukimura, a Teen Wolfos szerepe miatt ismert, 2011 óta zenél és vannak saját számai. Eközben pedig előszeretettel készít covereket, youtube csatornáján pedig majdhogynem félmillió feliratkozóval rendelkezik.
Dumbfoundead
Dumbfoundead annyira igazándiból nem ismert, de mivel a koreai rajongók nem csak kpopot, hanem khiphopot is épp annyira magukénak érzik, ezért valamilyen szinten muszájnak érzem, hogy írjak valamennyit a rapperről. A fickót Jonathan Parknak, vagy Park Seongmannakhívják, rapper és színész is. És habár Los Angelesben él, valójában Buenos Airesben, Argentína városában született. 2005-től aktívkodik, Dumbfoundead név mellett még a következőképpen található meg: DFD; Dumb Parker. Dumbfoundead egyébként közreműködött néha Jay Parkkal, Kahival, Wax-szal, vagy éppen az Epik High-jal. De híres amerikai rapperekkel is volt, hogy kollaborált: például ASAP Ferggel.
Színészi karrierjét Joseph Kahn horror filmjében, a Detentionben kezdte.
Priscilla Ahn
Priscilla Ahn félig koreai,2003 óta zenészként aktívkodik, de csak 2008-ban debütált. Sajnos az, hogy félig koreai, sok helyen nem írják, még wikipédián sem, azonban én mégis szeretném megemlíteni, hiszen őt is tehetségesnek és híresnek találom.
Édesapja katona volt, szülei akkor találkoztak, mikor édesapját Koreába irányították. Itt ismerkedtek meg. Priscillának van egy fiatalabb fiútestvére is, kilenc év van köztük. Szereti a koreai kajákat, legfőképpen a jjampongot.
JiHAE Kim Jihae egy ugyancsak koreai énekes és dalszerző, ám ismételten nem Dél-Koreában. Habár Dél-Koreában született, élt Nigériában, Svédországban, legfőképpen pedig New Yorkban. 2007-től egészen máig szorgosan tevékenykedik itt. Az előadót az Atlantic Records és a London Records indította el a zeneszerző útján. Több kollaborációs munkája is van: részt vett egy kisfilmben, több művészi videóban, és egy performance-videóban is. JiHAE a rock egyik alműfaját, az indie-rockot képviseli, és, ami engem is meglepett: egyik videóklipjében még a híres-neves The Walking Dead Daryl Dixonja, alias Norman Reedus is megjelenik!
Steven Yeun
Aki rendszeresen követi a hírportálokat, annak lehet, hogy nem ismeretlen a neve, függetlenül attól, hogy nézi-e a színész világhírű sorozatát, a The Walking Deadet. Persze Yeun Sangyeopnak nem a The Walking Dead az első szerepe, hiszen 2005-től aktívkodik, de Glenn Rhee-ként bizonyára sok mindenki ismeri. Steven teljes egészében dél-koreai, szülei egyszerű üzletemberek, akik később Kanadába költöztek. 2016-ban házasodott össze egyébként az úgy szint koreai Joana Pak fotográfussal, közös gyermekük is született.
Ha valaki nem bírja a zombikat, és ezért nem is követi a Walking Dead nevezetű sorozatot, vagy akár Steven Yeunt, azért érdemes megnézni azt a videót, amiben az amerikai állampolgárságú koreai egy konferencián össze-vissza beszél hol angolul, hol koreaiul. Iszonyat édes. Egyébként őt biztos vagyok benne, hogy tényleg sokan ismeritek, hiszen van is a 2NE1-os Darával egy közös kisebb sorozata:
Cristopher Larkin
Christopher Larkin már kevesebb embernek lehet ismerős. Pedig nem szabad kihagyni színészi játékát, meg a sorozatot sem, hiszen ő vállalta el Monty Green szerepét a CW csatorna The 100 nevezetű szériájában. (Személyes megjegyzés: egyik legizgalmasabb sorozat, mindenképpen érdemes belekezdeni!) Christopher Larkin Daeguban született, ám mikor négy hónapos volt, adoptálták. A The Flamingo Risingban debütált – ez volt első főszerepe, ám leghíresebb szerepe talán az előbb említett. A sorozat 2014 óta aktív, itt is egy főbb szerepet játszik, sokszor felbukkan.
Lee Kihong
Talán nem olyan meglepő, hogy megemlítem, hiszen az egyik leghíresebb filmadaptációban is szerepet kapott: ez pedig az „Az útvesztő” című film, ahol Minho szerepét játszhatta. Lee Kihong azonban csak félig koreai: hat évesen költözött szüleivel együtt Új-Zélandra, majd később, nyolc évesen Los Angelesbe mentek. Talán nem meglepő, de 2015-ben ő is megházasodott.
Sam Park Sam Park egy kicsit kívül esik a felsorolt koreai hírességek közül. Sam Park ugyanis anyai ágról koreai, illetve apai ágról egyiptomi, és az utóbbival ellentétben, egyáltalán nem Egyiptomban, hanem Németországban tevékenykedik. Igen-igen, jól hallottátok! Németországban. Tulajdonképpen ez nekem is furcsa volt, de egyből ráklikkeltem az egyik zenei videójára: és meg kell mondanom, habár nem igazán értek a hiphophoz, de nem csinálja rosszul. (Mellesleg: a német hiphop az tud nagyon-nagyon-nagyon jó lenni!) Az inspirációt a 2017-es, januári debütálásához a Soundcloudban találta meg.
Ha valaki még érdeklődik a koreai-amerikaiak után, akikre kíváncsiak lennétek, akkor Wikipédián találtak egy jóóó hosszú listát ezekről az emberekről, erre a linkre kattintva.
Rengeteg kpopper van, akik amerikai zenét hallgatván manapság már csak fintorognak, szemüket forgatják, majd egy „a koreaiak jobbak!” felkiáltással szinte ott hagyják az illetőt. De mi van akkor, ha egy félig koreai, vagy éppen ténylegesen koreai nem tud Dél-Koreában érvényesülni? A dél-koreai rendszer valóban erős, a maximalizmus és a hatalmas elvárások uralják majdhogynem az egész hallyu-áradatot, nemhiába fordul néha elő az, hogy nyugaton több a választási lehetőség egy-pár fiatal számára. Többüknek sikerült is megvalósítani az álmukat, hogy sikeressé váljanak. Most összegyűjtöttem nektek pár olyan hírességet, akik nem Dél-Koreában érvényesültek és mégis van bennük koreai vér.
Dami Im
Nos, azt hiszem, nem nagyon kell bemutatnom Dami Im nevezetű énekesnőt, hiszen aki követi az évente előforduló Eurovíziót, az tudja és tisztában van vele, hogy 2016-ban ő képviselte Ausztráliát,és dobogós második is lett a Sound of Silence című számmal. Dami Im teljes egészében dél-koreai, 1988-as születésű, és kilenc éves korában költözött ki családjával Ausztráliában.
Ha nem tévedek, időközben Dami Im vissza-visszatért szülőföldjére, és jelentkezett is tehetségkutatókba, azonban túl kevésnek bizonyult,és ez – a koreai mentalitásnak köszönhetően – nem tetszett a zsűrinek. Ezért is tért vissza Ausztráliába, s nem adta fel az álmát, hogy híres énekes legyen. Sikerült? Szerintem igen!
Karen O
Karen Lee Orzolek 1978-as születésű, és Busanban született. Csak édesanyja dél-koreai származású, mert apja lengyel. A 2000-es évtől igazán aktív, és nem csak egyedül, szólóban, hanem volt egy bandája is Yeah Yeah Yeahs néven – ami 2000-től 2014-ig volt működtetve. Ezenkívül Karen O még elérhető Native Korean Rock néven. Magánéletét tekintve összeházasodott Barnaby Clay rendezővel, 2015-ben született meg közös fiuk.
Arden Cho
Biztos vagyok benne, hogy Arden Chot is sokan ismeritek, hiszen nem csak énekesnő, hanem színésznő és néha-néha modellkedik és vloggerkedik is. 2004-től egészen máig is megtalálható a közösségi médiában. Leginkább Kira Yukimura, a Teen Wolfos szerepe miatt ismert, 2011 óta zenél és vannak saját számai. Eközben pedig előszeretettel készít covereket, youtube csatornáján pedig majdhogynem félmillió feliratkozóval rendelkezik.
Dumbfoundead
Dumbfoundead annyira igazándiból nem ismert, de mivel a koreai rajongók nem csak kpopot, hanem khiphopot is épp annyira magukénak érzik, ezért valamilyen szinten muszájnak érzem, hogy írjak valamennyit a rapperről. A fickót Jonathan Parknak, vagy Park Seongmannakhívják, rapper és színész is. És habár Los Angelesben él, valójában Buenos Airesben, Argentína városában született. 2005-től aktívkodik, Dumbfoundead név mellett még a következőképpen található meg: DFD; Dumb Parker. Dumbfoundead egyébként közreműködött néha Jay Parkkal, Kahival, Wax-szal, vagy éppen az Epik High-jal. De híres amerikai rapperekkel is volt, hogy kollaborált: például ASAP Ferggel.
Színészi karrierjét Joseph Kahn horror filmjében, a Detentionben kezdte.
Priscilla Ahn
Priscilla Ahn félig koreai,2003 óta zenészként aktívkodik, de csak 2008-ban debütált. Sajnos az, hogy félig koreai, sok helyen nem írják, még wikipédián sem, azonban én mégis szeretném megemlíteni, hiszen őt is tehetségesnek és híresnek találom.
Édesapja katona volt, szülei akkor találkoztak, mikor édesapját Koreába irányították. Itt ismerkedtek meg. Priscillának van egy fiatalabb fiútestvére is, kilenc év van köztük. Szereti a koreai kajákat, legfőképpen a jjampongot.
JiHAE Kim Jihae egy ugyancsak koreai énekes és dalszerző, ám ismételten nem Dél-Koreában. Habár Dél-Koreában született, élt Nigériában, Svédországban, legfőképpen pedig New Yorkban. 2007-től egészen máig szorgosan tevékenykedik itt. Az előadót az Atlantic Records és a London Records indította el a zeneszerző útján. Több kollaborációs munkája is van: részt vett egy kisfilmben, több művészi videóban, és egy performance-videóban is. JiHAE a rock egyik alműfaját, az indie-rockot képviseli, és, ami engem is meglepett: egyik videóklipjében még a híres-neves The Walking Dead Daryl Dixonja, alias Norman Reedus is megjelenik!
Steven Yeun
Aki rendszeresen követi a hírportálokat, annak lehet, hogy nem ismeretlen a neve, függetlenül attól, hogy nézi-e a színész világhírű sorozatát, a The Walking Deadet. Persze Yeun Sangyeopnak nem a The Walking Dead az első szerepe, hiszen 2005-től aktívkodik, de Glenn Rhee-ként bizonyára sok mindenki ismeri. Steven teljes egészében dél-koreai, szülei egyszerű üzletemberek, akik később Kanadába költöztek. 2016-ban házasodott össze egyébként az úgy szint koreai Joana Pak fotográfussal, közös gyermekük is született.
Ha valaki nem bírja a zombikat, és ezért nem is követi a Walking Dead nevezetű sorozatot, vagy akár Steven Yeunt, azért érdemes megnézni azt a videót, amiben az amerikai állampolgárságú koreai egy konferencián össze-vissza beszél hol angolul, hol koreaiul. Iszonyat édes. Egyébként őt biztos vagyok benne, hogy tényleg sokan ismeritek, hiszen van is a 2NE1-os Darával egy közös kisebb sorozata:
Cristopher Larkin
Christopher Larkin már kevesebb embernek lehet ismerős. Pedig nem szabad kihagyni színészi játékát, meg a sorozatot sem, hiszen ő vállalta el Monty Green szerepét a CW csatorna The 100 nevezetű szériájában. (Személyes megjegyzés: egyik legizgalmasabb sorozat, mindenképpen érdemes belekezdeni!) Christopher Larkin Daeguban született, ám mikor négy hónapos volt, adoptálták. A The Flamingo Risingban debütált – ez volt első főszerepe, ám leghíresebb szerepe talán az előbb említett. A sorozat 2014 óta aktív, itt is egy főbb szerepet játszik, sokszor felbukkan.
Lee Kihong
Talán nem olyan meglepő, hogy megemlítem, hiszen az egyik leghíresebb filmadaptációban is szerepet kapott: ez pedig az „Az útvesztő” című film, ahol Minho szerepét játszhatta. Lee Kihong azonban csak félig koreai: hat évesen költözött szüleivel együtt Új-Zélandra, majd később, nyolc évesen Los Angelesbe mentek. Talán nem meglepő, de 2015-ben ő is megházasodott.
Sam Park Sam Park egy kicsit kívül esik a felsorolt koreai hírességek közül. Sam Park ugyanis anyai ágról koreai, illetve apai ágról egyiptomi, és az utóbbival ellentétben, egyáltalán nem Egyiptomban, hanem Németországban tevékenykedik. Igen-igen, jól hallottátok! Németországban. Tulajdonképpen ez nekem is furcsa volt, de egyből ráklikkeltem az egyik zenei videójára: és meg kell mondanom, habár nem igazán értek a hiphophoz, de nem csinálja rosszul. (Mellesleg: a német hiphop az tud nagyon-nagyon-nagyon jó lenni!) Az inspirációt a 2017-es, januári debütálásához a Soundcloudban találta meg.
Ha valaki még érdeklődik a koreai-amerikaiak után, akikre kíváncsiak lennétek, akkor Wikipédián találtak egy jóóó hosszú listát ezekről az emberekről, erre a linkre kattintva.
Amikor tavaly a londoni B.A.P koncertről írtam Nektek, nem hittem volna, hogy pontosan egy évvel később ugyanitt, ugyancsak milliónyi gondolattal és túláradó érzelmekkel fogok ismét a laptop előtt üldögélni, annak reményében, hogy egy élvezhető összefoglalót írjak.
Emlékszem, óriási meglepetésként érte a magyar rajongótábort, amikor a B.A.Pvideóüzenetet küldött a magyar rajongóknak (ITT) és kiderült, hogy az öt európai megálló egyike Magyarország. A Block B koncert után ez különösen kellemes élmény volt, hiszen nem gyakran fordulnak meg kedvenc idol előadóink Európában.
A tavalyi beszámolómat olvasva, Da-chan tett egy ígéretet: "Legközelebb már együtt megyünk a koncertre és ott fogunk tombolni!" Nem tudhattuk, de ez pontosan így is történt, ugyanis szerkesztői csapatunkból többen is részt vettünk a "Party BABY!" budapesti megállóján. :)
A koncertet ezúttal a Nine Lives Ent., a Concerto Musicés a Seoul Mates bonyolította le, helyszínként pedig a Barba Negra Track lett kijelölve. A Barba Negra különlegessége, hogy a színpad a szabad ég alatt helyezkedik el. Megtudtuk, hogy ez volt az első alkalom, hogy a B.A.P egyik koncertjét szabadtéri színpadon tartotta, illetve Jongup megköszönte, hogy ezt különlegessé tettük számukra és hozzátette, hogy abszolút pozitív tapasztalatokkal térnek majd haza. A srácok bizonyosan elűzték az összes barátságtalan esőfelhőt, mivel késő délutánra kitisztult az ég és kellemes, száraz időjárást kaptunk a koncertre.
A sorszámok kiosztása a jegyek típusa (bővebben a jegyekről) szerint 9.00-kor kezdődött. Szerény kis triónk (Da-chan, Flóra és jómagam) megküzdött a vidéki vonatjáratokkal, illetve a budapesti tömegközlekedéssel is, de kitartásunknak hála 12.00 körül meg is érkeztünk a helyszínre. A sorszámozást tekintve mindössze egy, 17.00-es check-up volt, ami azt jelentette, hogy a nap többi részében teljesen szabadok voltunk. Ott helyben azonnal alá tudtuk írni a fiúknak ajándékozott zászlót, át lehetett venni a sípokat, illetve a szervezőktől nyugodtan lehetett kérdezni, mivel nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Később, délután tudtuk átvenni az ajándékokat. Az ajándékok a következők voltak: laminált passz, "ROSE" kislemez (A verzió; egy nagy és egy kicsi fotókártyával), óriásposzter, illetve a meghívó az aftershow pacsira és fotóra. – A limitált, Diamond jegy mindezt magában foglalta.
az ajándékaim és az elmaradhatatlan Matoki lightstick
Késő délután elérkezett a flashmob ideje, amit ügyesen megoldottak a táncoslábú BABYk! Ezután nem sokkal megkezdődött a sorok felállítása. A kapunyitás mindössze fél órát csúszott, ami úgy gondolom, hogy nem számít soknak, különösen, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a fiúk aznap érkeztek meg Budapestre.
Da-chan videója a flashmob-ról
A végeláthatatlannak tűnő várakozás azonban véget ért, a kapuk pedig megnyíltak. A várakozás nem tűnt olyan szörnyűnek, ugyanis remek társaság közelébe sikerült állnom, így pillanatok alatt sikerült egy-két BABY-vel összebarátkozni és együtt figyelni, hogy vajon mikor jelennek meg a fiúk. A koncertet B.Shoo, a DJ nyitotta meg egy kis bemelegítő partival. A srácok nem véletlenül választhatták őt, ugyanis annak ellenére, hogy nem koreai dalokat játszott, eszméletlenül feldobta a hangulatot és kellőképpen felfokozta az izgalmakat. B.Shoo után pedig megjelent a 100-as visszaszámláló – akkor már mindenki tudta, hogy mi fog következni, az utolsókat pedig az egész közönség együtt, hangosat számolta vissza.
A várva várt visszaszámlálás
A koncert első szegmensében szinte érezni lehetett, ahogyan forr a levegő. Az összes bulisabb hangulatú dalukat sorra énekelték, amit a közönség hihetetlen lendülettel és lelkesedéssel fogadott. Már a koncert elején valahogy kialakult az a közös hullámhossz a fiúk és a közönség között, ami lehetővé tette, hogy mindkét fél számára igazán élvezetes legyen az elkövetkezendő, bő 2 óra.
A fiúk mindent beleadtak és megpróbáltak minél több magyar szót használni bemutatkozójukban, amiből sok-sok aranyos, vagy éppen vicces pillanat született. Elhangzott a "Sziasztok", "Mizu szépségek", "Mindenki, Daehyun vadok" (amit Daehyun nagy figyelmességgel, azonnal kijavított vagyok-ra), a "Szeretlek", "Jó estét" és Zelo felejthetetlen "Csá" köszönése, amit már csak a hihetetlenül tisztán ejtett "Kiabáljatok" és a "Nagyon szépek vagytok" tetéztek. Ezeken kívül az egész koncert során végtelenül sok szívecskét és puszit dobtak vagy éppen integettek a közönség felé.
a fiúk bemutatkozója
A barátságos légkört mi sem bizonyítja jobban, hogy a fiúk és a közönség is rengeteget nevetett. Ezen kívül együtt énekelhettünk Himchan számára, aki április 19-én ünnepelte a születésnapját. A budapesti koncert volt pontosan a 10. köszöntés, amit kapott. :) Szintén emlékezetes pillanat, amikor az egész közönséggel együtt kántáltuk a fiúknak azt, hogy "Szeretlek". Őszintén szólva nem emlékszem, hogy miből indult el, de nagyon aranyos volt. Nem egyszer kérdezték a fiúk, hogy "jól érezzük-e magunkat", vagy kértek meg bennünket, hogy kiáltsunk nekik minden erőnkből, aminek eredményeként már egyre magasabb és magasabb hangok hagyták el tortunkat. Amint észrevették, elkezdtek egyre magasabb hangokat adni, hogy kövessük és arra sikítsunk! A dolgokban a csavar az volt, amikor Yongguk is beszállt, de ő egy nagyon-nagyon mély hangot adott, amire már mi sem tudtunk mit reagálni.ㅋㅋ Youngjae-nak annyira megtetszettek a közönségtől kapott reakciók, hogy koreaiul tanított bennünket! Nem, ezt nem kell teljesen szó szerint érteni, de úgy tűnik, hogy számára is maradandó élmény volt az, amikor, ha jól sejtem, dialektusban tanította nekünk a "saranghe" szót. :) Intagram fiókjára fel is töltötte a jelenetet, ami ráadásul visszatérő elem volt a koncerten.ㅋㅋ
Az előadásokat illetően azt hiszem, hogy többet kaptunk, mint vártunk hiszen nem egy törölköző került a közönség kezei közé, Zelo egy rózsával ajándékozta az egyik BABY-t, Himchan nagy vigyorral az arcán, vízipisztollyal locsolt le bennünket, míg a "dress code event" alkalmával Daehyun egy szerencsés rajongót felhívott a színpadra. Természetesen, amikor Himchan volt soron a törölköző kecses bedobásánál, a hyung piszkálása nem maradhatott el a többiek részéről, amiből egy újabb vicces kis kergetős jelent bontakozott ki.
Zenei viszonylatokban ugyancsak levettek bennünket a lábunkról, bár azt hiszem, ezt nem kell ecsetelnem. Egyszerűen fantasztikus volt, ahogyan a tagok saját dalaikat adták elő. Mi Zelo és Daehyun szólóit láthattuk. Tényleg, hihetetlen, hogy még saját számokkal is készültek. Említésre méltó, hogy Zelo angol nyelven írta meg a "Shine" dalát. Ha minden igaz, a jövőben ezek a dalok meg fognak jelenni albumaikon, akárcsak Jongup "Now" dala, amit a "NOIR" megjelenése előtt, már a tavalyi turnén is előadott. Az egyéni előadásokkal lelassult a tempó és érkeztek a lassabb és érzékibb számok.
Ezek után érkezett egy VCR, mely a fiúk legújabb címadó dalait vezette elő. Nagy álmom volt, hogy a "Wake Me Up" és "Skydive" dalokat is hallhassam, de a "Fermata" és "I Guess I Need U" is határozottan a közönség kedvencek közé sorolhatók. Személy szerint imádtam, ahogyan sorra énekelték a kedvenc dalaimat, mint például a "Do What I Feel". Már a megjelenésekor mindig úgy hallgattam, hogy "igen, ez igazi parti dal" – valóban az! A rengeteg szálló konfetti egyébként csodásan nézett ki az égben, egészen szürreális hatást keltett.
Ezt követően érkeztek az encore dalok. A hangulat ismét az egekbe szökött, hiszen a fiúk a legvidámabb dalaikkal zárták a koncertet. A "Check On" számhoz még egy kicsi koreográfiát is tanítottak nekünk, ahol tulajdonképpen egymással táncoltunk, mivel volt egy nagyon aranyos része a táncnak, amikor a mellettünk levőkkel pacsiztunk. Mondanom sem kell, hogy a "SPY", "Be Happy", "Carnival" és "Feel So Good" mekkora sikert arattak. Számomra nagyon emlékezetes az a hihetetlenül aranyos háttér, ami a "Be Happy" dal alatt ment. Teljesen egyszerű: sok-sok kis matoki és mosolygóarc egyszerre, de akkor, ott valamiért arra késztetett, hogy még jobban mosolyogjak. Zelo popórázásától kezdve, Yongguk hasvillantásán át, a konfettizáporig volt ott minden. Különösen jó érzés volt látni, ahogy a tagok is jól érzik magukat és talán ez volt, ami igazán feldobta az egészet.
A fanchantek is igen jól sikerültek, a sípok pedig mindig a helyükön voltak. Le lehetett olvasni a srácok arcáról, hogy nem számítottak ilyen lelkes közönségre. Ők maguk is elmondták, hogy ez volt az első alkalom, hogy kicsiny hazánkban jártak és nem hallottak még sokat felőlünk, de remélhetőleg a tomboló BABY-ket elraktározzák majd. :) A legnagyobb meglepetés talán az volt, amikor a többi öt tagtól eltérően, Yongguk azt mondta, hogy ő már járt Magyarországon. Azt hiszem, hogy a közönség arckifejezését ott, akkor érdemes lett volna megörökíteni.ㅋㅋ A B.A.P Hungary köszönetét ITT olvashatjátok.
Az utolsó dal... ha csak leírom is eszembe jut, az, ahogyan előtte, a záróbeszédben Daehyun elmondja, hogy zsinórban, ez már a harmadik nap, így nem a legjobb formájukat hozták és hibákat is vétettek. Daehyun és Himchan szemében már gyülekeztek a könnyek, ami szívszorító volt, hiszen a szoros időbeosztások és folytonos utazások mellett is eszméletlen bulit csaptak. Személy szerint ott törtem meg, szerintem még helyettük is zokogtam. Annyira őszinték voltak, hogy úgy éreztem végig, mintha ismerném őket személyesen. A "B.A.B.Y", mint záróakkord, a végső katarzis volt. A tavalyi koncertet is ugyanezzel a számmal fejezték be, egy évvel később pedig ugyanazok a hangok csendültek fel. Az egész közönség együtt énekelt a fiúkkal, miközben a "꽃길 영원히 함께 걷자" ("Sétáljunk együtt a virágos úton örökre") feliratú bannerek lendültek a magasba. Az egész dal csodálatos, csordulásig érzelmekkel. "Valahányszor meglátlak, úgy érzem, hogy a szívem majd szétrobban" – ha ezek a sorok nem lennének elegek, ahhoz, hogy könnyekben törjön ki az ember, akkor csak halmozta az érzelmeket az, amikor Daehyun a "To, to, to, to My Baby" résznél a közönség felé mutatott.
Mosolyogtak, integettek, elbúcsúztak és vége lett. Az egész olyan volt, mint egy álom, ami nem tartott tovább 2 percnél.
A pacsi és közös fotó lehetősége igazán már csak a hab volt a tortán. Tapasztalataim a következők: mindegyik tag keze olyan puha volt, mint amilyen nekem két flakon testápolóval bekenve sem lesz soha! Mindegyik tag azt mondta, hogy "Thank You", amire én egy nagyon bátortalan "Gomawoyo"-t rebegtem el, mivel úgy éreztem, hogy inkább én tartozok hálával. Mondanom sem kell, hogy minden rejtett önuralmamra szükségem volt ahhoz, hogy mindenféle furcsa reakció nélkül nézzek mindannyiuk szemébe, miközben a természetre is jótékony hatást gyakorolni tudó mosolyuktól olvadnék inkább el! Alig érkeztünk a többiekkel észhez térni, hamarosan felálltunk a fotókhoz. Kb. 3-4 fotót készítettek, kis visszaszámlálással, illetve a fiúk is nagyon közvetlenek voltak. (Ennek következtében történhetett meg, hogy Daehyun a nálam tiltott-zónába tartozó hajamhoz gond nélkül hozzáért... neki szabad ㅋㅋㅋ) Amikor közelebb léptem (jó-jó, inkább rohantam) hozzá, egy hihetetlen aranyos "Hii~"-t eresztett el, amire én egy bizonytalan "Hello"-nál többre nem voltam képes. (Igen, tudom, sajnos csak ennyire futotta részemről..) A fotókészítés végeztével még egy gyors, ám nagy erőfeszítést igénylő "Kamsahapnida"-t sikerült mondanom neki, amin láttam, hogy egy kicsit meglepődött, de szívmelengető mosollyal fogadta. A koncert utáni második nap meg is érkeztek a képek, hozzáteszem, hihetetlenül jó minőségben!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt költséges, viszont az élmény, mindent megért és ehhez nagyban hozzájárult mind az igényes szervezés, mind a srácok hozzáállása is. :) Az egyetlen dolog, amin változtatnék talán, az a jeggyel járó ajándékok átadásának ideje. Kissé kényelmetlen volt a nagy poszterekkel bemenni a színpad előtti sorokba. Noha mi a kordon elejénél, sikeresen kicsúsztattuk őket oldalra, majd a végén gond nélkül felvettük, a középső sorokban ezt már nem lehetett volna kivitelezni. Ezt leszámítva, a kicsi rendelkezésre álló helyen is sikeresen le lett bonyolítva a sorok felállítása és ellenőrzés, így mindenféleképpen hálával tartozok a magyar szervezőknek is, akik segítettek, hogy egy koncert és egy álom valósuljon meg!
Előadott dalok listája: (nem tökéletes sorrendben)
Bemelegítés: DJ B.Shoo
Intro: B.A.P (a First Sensibility albumról)
Hurricane(Remix)
No Mercy(Remix)
BANG X2
BADMAN(Remix)
That's My Jam
Do What I Feel
Dancing In The Rain (Remix)
Shine (Zelo szóló)
Shadow (Daehyun szóló) (Ft. Zelo)
Fermata (Jongup, Youngjae, Daehyun)
I Guess I Need U
Body & Soul
*VCR*
Skydive
One Shot
Wake Me Up
Young, Wild & Free
*Encore*
SPY
Check On
Be Happy
Carnival
Feel So Good
B.A.B.Y
Azt hiszem nem csak a magam nevében beszélek, ha azt mondom, hogy életem egyik legcsodásabb élményével gazdagodtam azon a vasárnapon. Remélem, hogy a jövőben még találkozunk velük! Külön köszönöm a szüleimnek, hogy támogattak, hogy eljuthassak, a szerkesztőcsapat tagjainak, akikkel együtt izgultunk a nap során és a BABY-knek, akikkel együtt bulizhattam! Köszönöm! B.A.P, megígértétek, hogy jövőre találkozunk... :)
♡ Rina
Jó minőségben találhattok videókat a B.A.P Hungary egyik szerkesztője által közzétett csatornán: ITT
A koncerten készült képeket találhattok: ITTés ITT
Sziasztok!~
Amikor tavaly a londoni B.A.P koncertről írtam Nektek, nem hittem volna, hogy pontosan egy évvel később ugyanitt, ugyancsak milliónyi gondolattal és túláradó érzelmekkel fogok ismét a laptop előtt üldögélni, annak reményében, hogy egy élvezhető összefoglalót írjak.
Emlékszem, óriási meglepetésként érte a magyar rajongótábort, amikor a B.A.Pvideóüzenetet küldött a magyar rajongóknak (ITT) és kiderült, hogy az öt európai megálló egyike Magyarország. A Block B koncert után ez különösen kellemes élmény volt, hiszen nem gyakran fordulnak meg kedvenc idol előadóink Európában.
A tavalyi beszámolómat olvasva, Da-chan tett egy ígéretet: "Legközelebb már együtt megyünk a koncertre és ott fogunk tombolni!" Nem tudhattuk, de ez pontosan így is történt, ugyanis szerkesztői csapatunkból többen is részt vettünk a "Party BABY!" budapesti megállóján. :)
A koncertet ezúttal a Nine Lives Ent., a Concerto Musicés a Seoul Mates bonyolította le, helyszínként pedig a Barba Negra Track lett kijelölve. A Barba Negra különlegessége, hogy a színpad a szabad ég alatt helyezkedik el. Megtudtuk, hogy ez volt az első alkalom, hogy a B.A.P egyik koncertjét szabadtéri színpadon tartotta, illetve Jongup megköszönte, hogy ezt különlegessé tettük számukra és hozzátette, hogy abszolút pozitív tapasztalatokkal térnek majd haza. A srácok bizonyosan elűzték az összes barátságtalan esőfelhőt, mivel késő délutánra kitisztult az ég és kellemes, száraz időjárást kaptunk a koncertre.
A sorszámok kiosztása a jegyek típusa (bővebben a jegyekről) szerint 9.00-kor kezdődött. Szerény kis triónk (Da-chan, Flóra és jómagam) megküzdött a vidéki vonatjáratokkal, illetve a budapesti tömegközlekedéssel is, de kitartásunknak hála 12.00 körül meg is érkeztünk a helyszínre. A sorszámozást tekintve mindössze egy, 17.00-es check-up volt, ami azt jelentette, hogy a nap többi részében teljesen szabadok voltunk. Ott helyben azonnal alá tudtuk írni a fiúknak ajándékozott zászlót, át lehetett venni a sípokat, illetve a szervezőktől nyugodtan lehetett kérdezni, mivel nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Később, délután tudtuk átvenni az ajándékokat. Az ajándékok a következők voltak: laminált passz, "ROSE" kislemez (A verzió; egy nagy és egy kicsi fotókártyával), óriásposzter, illetve a meghívó az aftershow pacsira és fotóra. – A limitált, Diamond jegy mindezt magában foglalta.
az ajándékaim és az elmaradhatatlan Matoki lightstick
Késő délután elérkezett a flashmob ideje, amit ügyesen megoldottak a táncoslábú BABYk! Ezután nem sokkal megkezdődött a sorok felállítása. A kapunyitás mindössze fél órát csúszott, ami úgy gondolom, hogy nem számít soknak, különösen, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a fiúk aznap érkeztek meg Budapestre.
Da-chan videója a flashmob-ról
A végeláthatatlannak tűnő várakozás azonban véget ért, a kapuk pedig megnyíltak. A várakozás nem tűnt olyan szörnyűnek, ugyanis remek társaság közelébe sikerült állnom, így pillanatok alatt sikerült egy-két BABY-vel összebarátkozni és együtt figyelni, hogy vajon mikor jelennek meg a fiúk. A koncertet B.Shoo, a DJ nyitotta meg egy kis bemelegítő partival. A srácok nem véletlenül választhatták őt, ugyanis annak ellenére, hogy nem koreai dalokat játszott, eszméletlenül feldobta a hangulatot és kellőképpen felfokozta az izgalmakat. B.Shoo után pedig megjelent a 100-as visszaszámláló – akkor már mindenki tudta, hogy mi fog következni, az utolsókat pedig az egész közönség együtt, hangosat számolta vissza.
A várva várt visszaszámlálás
A koncert első szegmensében szinte érezni lehetett, ahogyan forr a levegő. Az összes bulisabb hangulatú dalukat sorra énekelték, amit a közönség hihetetlen lendülettel és lelkesedéssel fogadott. Már a koncert elején valahogy kialakult az a közös hullámhossz a fiúk és a közönség között, ami lehetővé tette, hogy mindkét fél számára igazán élvezetes legyen az elkövetkezendő, bő 2 óra.
A fiúk mindent beleadtak és megpróbáltak minél több magyar szót használni bemutatkozójukban, amiből sok-sok aranyos, vagy éppen vicces pillanat született. Elhangzott a "Sziasztok", "Mizu szépségek", "Mindenki, Daehyun vadok" (amit Daehyun nagy figyelmességgel, azonnal kijavított vagyok-ra), a "Szeretlek", "Jó estét" és Zelo felejthetetlen "Csá" köszönése, amit már csak a hihetetlenül tisztán ejtett "Kiabáljatok" és a "Nagyon szépek vagytok" tetéztek. Ezeken kívül az egész koncert során végtelenül sok szívecskét és puszit dobtak vagy éppen integettek a közönség felé.
a fiúk bemutatkozója
A barátságos légkört mi sem bizonyítja jobban, hogy a fiúk és a közönség is rengeteget nevetett. Ezen kívül együtt énekelhettünk Himchan számára, aki április 19-én ünnepelte a születésnapját. A budapesti koncert volt pontosan a 10. köszöntés, amit kapott. :) Szintén emlékezetes pillanat, amikor az egész közönséggel együtt kántáltuk a fiúknak azt, hogy "Szeretlek". Őszintén szólva nem emlékszem, hogy miből indult el, de nagyon aranyos volt. Nem egyszer kérdezték a fiúk, hogy "jól érezzük-e magunkat", vagy kértek meg bennünket, hogy kiáltsunk nekik minden erőnkből, aminek eredményeként már egyre magasabb és magasabb hangok hagyták el tortunkat. Amint észrevették, elkezdtek egyre magasabb hangokat adni, hogy kövessük és arra sikítsunk! A dolgokban a csavar az volt, amikor Yongguk is beszállt, de ő egy nagyon-nagyon mély hangot adott, amire már mi sem tudtunk mit reagálni.ㅋㅋ Youngjae-nak annyira megtetszettek a közönségtől kapott reakciók, hogy koreaiul tanított bennünket! Nem, ezt nem kell teljesen szó szerint érteni, de úgy tűnik, hogy számára is maradandó élmény volt az, amikor, ha jól sejtem, dialektusban tanította nekünk a "saranghe" szót. :) Intagram fiókjára fel is töltötte a jelenetet, ami ráadásul visszatérő elem volt a koncerten.ㅋㅋ
Az előadásokat illetően azt hiszem, hogy többet kaptunk, mint vártunk hiszen nem egy törölköző került a közönség kezei közé, Zelo egy rózsával ajándékozta az egyik BABY-t, Himchan nagy vigyorral az arcán, vízipisztollyal locsolt le bennünket, míg a "dress code event" alkalmával Daehyun egy szerencsés rajongót felhívott a színpadra. Természetesen, amikor Himchan volt soron a törölköző kecses bedobásánál, a hyung piszkálása nem maradhatott el a többiek részéről, amiből egy újabb vicces kis kergetős jelent bontakozott ki.
Zenei viszonylatokban ugyancsak levettek bennünket a lábunkról, bár azt hiszem, ezt nem kell ecsetelnem. Egyszerűen fantasztikus volt, ahogyan a tagok saját dalaikat adták elő. Mi Zelo és Daehyun szólóit láthattuk. Tényleg, hihetetlen, hogy még saját számokkal is készültek. Említésre méltó, hogy Zelo angol nyelven írta meg a "Shine" dalát. Ha minden igaz, a jövőben ezek a dalok meg fognak jelenni albumaikon, akárcsak Jongup "Now" dala, amit a "NOIR" megjelenése előtt, már a tavalyi turnén is előadott. Az egyéni előadásokkal lelassult a tempó és érkeztek a lassabb és érzékibb számok.
Ezek után érkezett egy VCR, mely a fiúk legújabb címadó dalait vezette elő. Nagy álmom volt, hogy a "Wake Me Up" és "Skydive" dalokat is hallhassam, de a "Fermata" és "I Guess I Need U" is határozottan a közönség kedvencek közé sorolhatók. Személy szerint imádtam, ahogyan sorra énekelték a kedvenc dalaimat, mint például a "Do What I Feel". Már a megjelenésekor mindig úgy hallgattam, hogy "igen, ez igazi parti dal" – valóban az! A rengeteg szálló konfetti egyébként csodásan nézett ki az égben, egészen szürreális hatást keltett.
Ezt követően érkeztek az encore dalok. A hangulat ismét az egekbe szökött, hiszen a fiúk a legvidámabb dalaikkal zárták a koncertet. A "Check On" számhoz még egy kicsi koreográfiát is tanítottak nekünk, ahol tulajdonképpen egymással táncoltunk, mivel volt egy nagyon aranyos része a táncnak, amikor a mellettünk levőkkel pacsiztunk. Mondanom sem kell, hogy a "SPY", "Be Happy", "Carnival" és "Feel So Good" mekkora sikert arattak. Számomra nagyon emlékezetes az a hihetetlenül aranyos háttér, ami a "Be Happy" dal alatt ment. Teljesen egyszerű: sok-sok kis matoki és mosolygóarc egyszerre, de akkor, ott valamiért arra késztetett, hogy még jobban mosolyogjak. Zelo popórázásától kezdve, Yongguk hasvillantásán át, a konfettizáporig volt ott minden. Különösen jó érzés volt látni, ahogy a tagok is jól érzik magukat és talán ez volt, ami igazán feldobta az egészet.
A fanchantek is igen jól sikerültek, a sípok pedig mindig a helyükön voltak. Le lehetett olvasni a srácok arcáról, hogy nem számítottak ilyen lelkes közönségre. Ők maguk is elmondták, hogy ez volt az első alkalom, hogy kicsiny hazánkban jártak és nem hallottak még sokat felőlünk, de remélhetőleg a tomboló BABY-ket elraktározzák majd. :) A legnagyobb meglepetés talán az volt, amikor a többi öt tagtól eltérően, Yongguk azt mondta, hogy ő már járt Magyarországon. Azt hiszem, hogy a közönség arckifejezését ott, akkor érdemes lett volna megörökíteni.ㅋㅋ A B.A.P Hungary köszönetét ITT olvashatjátok.
Az utolsó dal... ha csak leírom is eszembe jut, az, ahogyan előtte, a záróbeszédben Daehyun elmondja, hogy zsinórban, ez már a harmadik nap, így nem a legjobb formájukat hozták és hibákat is vétettek. Daehyun és Himchan szemében már gyülekeztek a könnyek, ami szívszorító volt, hiszen a szoros időbeosztások és folytonos utazások mellett is eszméletlen bulit csaptak. Személy szerint ott törtem meg, szerintem még helyettük is zokogtam. Annyira őszinték voltak, hogy úgy éreztem végig, mintha ismerném őket személyesen. A "B.A.B.Y", mint záróakkord, a végső katarzis volt. A tavalyi koncertet is ugyanezzel a számmal fejezték be, egy évvel később pedig ugyanazok a hangok csendültek fel. Az egész közönség együtt énekelt a fiúkkal, miközben a "꽃길 영원히 함께 걷자" ("Sétáljunk együtt a virágos úton örökre") feliratú bannerek lendültek a magasba. Az egész dal csodálatos, csordulásig érzelmekkel. "Valahányszor meglátlak, úgy érzem, hogy a szívem majd szétrobban" – ha ezek a sorok nem lennének elegek, ahhoz, hogy könnyekben törjön ki az ember, akkor csak halmozta az érzelmeket az, amikor Daehyun a "To, to, to, to My Baby" résznél a közönség felé mutatott.
Mosolyogtak, integettek, elbúcsúztak és vége lett. Az egész olyan volt, mint egy álom, ami nem tartott tovább 2 percnél.
A pacsi és közös fotó lehetősége igazán már csak a hab volt a tortán. Tapasztalataim a következők: mindegyik tag keze olyan puha volt, mint amilyen nekem két flakon testápolóval bekenve sem lesz soha! Mindegyik tag azt mondta, hogy "Thank You", amire én egy nagyon bátortalan "Gomawoyo"-t rebegtem el, mivel úgy éreztem, hogy inkább én tartozok hálával. Mondanom sem kell, hogy minden rejtett önuralmamra szükségem volt ahhoz, hogy mindenféle furcsa reakció nélkül nézzek mindannyiuk szemébe, miközben a természetre is jótékony hatást gyakorolni tudó mosolyuktól olvadnék inkább el! Alig érkeztünk a többiekkel észhez térni, hamarosan felálltunk a fotókhoz. Kb. 3-4 fotót készítettek, kis visszaszámlálással, illetve a fiúk is nagyon közvetlenek voltak. (Ennek következtében történhetett meg, hogy Daehyun a nálam tiltott-zónába tartozó hajamhoz gond nélkül hozzáért... neki szabad ㅋㅋㅋ) Amikor közelebb léptem (jó-jó, inkább rohantam) hozzá, egy hihetetlen aranyos "Hii~"-t eresztett el, amire én egy bizonytalan "Hello"-nál többre nem voltam képes. (Igen, tudom, sajnos csak ennyire futotta részemről..) A fotókészítés végeztével még egy gyors, ám nagy erőfeszítést igénylő "Kamsahapnida"-t sikerült mondanom neki, amin láttam, hogy egy kicsit meglepődött, de szívmelengető mosollyal fogadta. A koncert utáni második nap meg is érkeztek a képek, hozzáteszem, hihetetlenül jó minőségben!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt költséges, viszont az élmény, mindent megért és ehhez nagyban hozzájárult mind az igényes szervezés, mind a srácok hozzáállása is. :) Az egyetlen dolog, amin változtatnék talán, az a jeggyel járó ajándékok átadásának ideje. Kissé kényelmetlen volt a nagy poszterekkel bemenni a színpad előtti sorokba. Noha mi a kordon elejénél, sikeresen kicsúsztattuk őket oldalra, majd a végén gond nélkül felvettük, a középső sorokban ezt már nem lehetett volna kivitelezni. Ezt leszámítva, a kicsi rendelkezésre álló helyen is sikeresen le lett bonyolítva a sorok felállítása és ellenőrzés, így mindenféleképpen hálával tartozok a magyar szervezőknek is, akik segítettek, hogy egy koncert és egy álom valósuljon meg!
Előadott dalok listája: (nem tökéletes sorrendben)
Bemelegítés: DJ B.Shoo
Intro: B.A.P (a First Sensibility albumról)
Hurricane(Remix)
No Mercy(Remix)
BANG X2
BADMAN(Remix)
That's My Jam
Do What I Feel
Dancing In The Rain (Remix)
Shine (Zelo szóló)
Shadow (Daehyun szóló) (Ft. Zelo)
Fermata (Jongup, Youngjae, Daehyun)
I Guess I Need U
Body & Soul
*VCR*
Skydive
One Shot
Wake Me Up
Young, Wild & Free
*Encore*
SPY
Check On
Be Happy
Carnival
Feel So Good
B.A.B.Y
Azt hiszem nem csak a magam nevében beszélek, ha azt mondom, hogy életem egyik legcsodásabb élményével gazdagodtam azon a vasárnapon. Remélem, hogy a jövőben még találkozunk velük! Külön köszönöm a szüleimnek, hogy támogattak, hogy eljuthassak, a szerkesztőcsapat tagjainak, akikkel együtt izgultunk a nap során és a BABY-knek, akikkel együtt bulizhattam! Köszönöm! B.A.P, megígértétek, hogy jövőre találkozunk... :)
♡ Rina
Jó minőségben találhattok videókat a B.A.P Hungary egyik szerkesztője által közzétett csatornán: ITT
A koncerten készült képeket találhattok: ITTés ITT
Sziasztok!~
Amikor tavaly a londoni B.A.P koncertről írtam Nektek, nem hittem volna, hogy pontosan egy évvel később ugyanitt, ugyancsak milliónyi gondolattal és túláradó érzelmekkel fogok ismét a laptop előtt üldögélni, annak reményében, hogy egy élvezhető összefoglalót írjak.
Emlékszem, óriási meglepetésként érte a magyar rajongótábort, amikor a B.A.Pvideóüzenetet küldött a magyar rajongóknak (ITT) és kiderült, hogy az öt európai megálló egyike Magyarország. A Block B koncert után ez különösen kellemes élmény volt, hiszen nem gyakran fordulnak meg kedvenc idol előadóink Európában.
A tavalyi beszámolómat olvasva, Da-chan tett egy ígéretet: "Legközelebb már együtt megyünk a koncertre és ott fogunk tombolni!" Nem tudhattuk, de ez pontosan így is történt, ugyanis szerkesztői csapatunkból többen is részt vettünk a "Party BABY!" budapesti megállóján. :)
A koncertet ezúttal a Nine Lives Ent., a Concerto Musicés a Seoul Mates bonyolította le, helyszínként pedig a Barba Negra Track lett kijelölve. A Barba Negra különlegessége, hogy a színpad a szabad ég alatt helyezkedik el. Megtudtuk, hogy ez volt az első alkalom, hogy a B.A.P egyik koncertjét szabadtéri színpadon tartotta, illetve Jongup megköszönte, hogy ezt különlegessé tettük számukra és hozzátette, hogy abszolút pozitív tapasztalatokkal térnek majd haza. A srácok bizonyosan elűzték az összes barátságtalan esőfelhőt, mivel késő délutánra kitisztult az ég és kellemes, száraz időjárást kaptunk a koncertre.
A sorszámok kiosztása a jegyek típusa (bővebben a jegyekről) szerint 9.00-kor kezdődött. Szerény kis triónk (Da-chan, Flóra és jómagam) megküzdött a vidéki vonatjáratokkal, illetve a budapesti tömegközlekedéssel is, de kitartásunknak hála 12.00 körül meg is érkeztünk a helyszínre. A sorszámozást tekintve mindössze egy, 17.00-es check-up volt, ami azt jelentette, hogy a nap többi részében teljesen szabadok voltunk. Ott helyben azonnal alá tudtuk írni a fiúknak ajándékozott zászlót, át lehetett venni a sípokat, illetve a szervezőktől nyugodtan lehetett kérdezni, mivel nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Később, délután tudtuk átvenni az ajándékokat. Az ajándékok a következők voltak: laminált passz, "ROSE" kislemez (A verzió; egy nagy és egy kicsi fotókártyával), óriásposzter, illetve a meghívó az aftershow pacsira és fotóra. – A limitált, Diamond jegy mindezt magában foglalta.
az ajándékaim és az elmaradhatatlan Matoki lightstick
Késő délután elérkezett a flashmob ideje, amit ügyesen megoldottak a táncoslábú BABYk! Ezután nem sokkal megkezdődött a sorok felállítása. A kapunyitás mindössze fél órát csúszott, ami úgy gondolom, hogy nem számít soknak, különösen, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a fiúk aznap érkeztek meg Budapestre.
Da-chan videója a flashmob-ról
A végeláthatatlannak tűnő várakozás azonban véget ért, a kapuk pedig megnyíltak. A várakozás nem tűnt olyan szörnyűnek, ugyanis remek társaság közelébe sikerült állnom, így pillanatok alatt sikerült egy-két BABY-vel összebarátkozni és együtt figyelni, hogy vajon mikor jelennek meg a fiúk. A koncertet B.Shoo, a DJ nyitotta meg egy kis bemelegítő partival. A srácok nem véletlenül választhatták őt, ugyanis annak ellenére, hogy nem koreai dalokat játszott, eszméletlenül feldobta a hangulatot és kellőképpen felfokozta az izgalmakat. B.Shoo után pedig megjelent a 100-as visszaszámláló – akkor már mindenki tudta, hogy mi fog következni, az utolsókat pedig az egész közönség együtt, hangosat számolta vissza.
A várva várt visszaszámlálás
A koncert első szegmensében szinte érezni lehetett, ahogyan forr a levegő. Az összes bulisabb hangulatú dalukat sorra énekelték, amit a közönség hihetetlen lendülettel és lelkesedéssel fogadott. Már a koncert elején valahogy kialakult az a közös hullámhossz a fiúk és a közönség között, ami lehetővé tette, hogy mindkét fél számára igazán élvezetes legyen az elkövetkezendő, bő 2 óra.
A fiúk mindent beleadtak és megpróbáltak minél több magyar szót használni bemutatkozójukban, amiből sok-sok aranyos, vagy éppen vicces pillanat született. Elhangzott a "Sziasztok", "Mizu szépségek", "Mindenki, Daehyun vadok" (amit Daehyun nagy figyelmességgel, azonnal kijavított vagyok-ra), a "Szeretlek", "Jó estét" és Zelo felejthetetlen "Csá" köszönése, amit már csak a hihetetlenül tisztán ejtett "Kiabáljatok" és a "Nagyon szépek vagytok" tetéztek. Ezeken kívül az egész koncert során végtelenül sok szívecskét és puszit dobtak vagy éppen integettek a közönség felé.
a fiúk bemutatkozója
A barátságos légkört mi sem bizonyítja jobban, hogy a fiúk és a közönség is rengeteget nevetett. Ezen kívül együtt énekelhettünk Himchan számára, aki április 19-én ünnepelte a születésnapját. A budapesti koncert volt pontosan a 10. köszöntés, amit kapott. :) Szintén emlékezetes pillanat, amikor az egész közönséggel együtt kántáltuk a fiúknak azt, hogy "Szeretlek". Őszintén szólva nem emlékszem, hogy miből indult el, de nagyon aranyos volt. Nem egyszer kérdezték a fiúk, hogy "jól érezzük-e magunkat", vagy kértek meg bennünket, hogy kiáltsunk nekik minden erőnkből, aminek eredményeként már egyre magasabb és magasabb hangok hagyták el tortunkat. Amint észrevették, elkezdtek egyre magasabb hangokat adni, hogy kövessük és arra sikítsunk! A dolgokban a csavar az volt, amikor Yongguk is beszállt, de ő egy nagyon-nagyon mély hangot adott, amire már mi sem tudtunk mit reagálni.ㅋㅋ Youngjae-nak annyira megtetszettek a közönségtől kapott reakciók, hogy koreaiul tanított bennünket! Nem, ezt nem kell teljesen szó szerint érteni, de úgy tűnik, hogy számára is maradandó élmény volt az, amikor, ha jól sejtem, dialektusban tanította nekünk a "saranghe" szót. :) Intagram fiókjára fel is töltötte a jelenetet, ami ráadásul visszatérő elem volt a koncerten.ㅋㅋ
Az előadásokat illetően azt hiszem, hogy többet kaptunk, mint vártunk hiszen nem egy törölköző került a közönség kezei közé, Zelo egy rózsával ajándékozta az egyik BABY-t, Himchan nagy vigyorral az arcán, vízipisztollyal locsolt le bennünket, míg a "dress code event" alkalmával Daehyun egy szerencsés rajongót felhívott a színpadra. Természetesen, amikor Himchan volt soron a törölköző kecses bedobásánál, a hyung piszkálása nem maradhatott el a többiek részéről, amiből egy újabb vicces kis kergetős jelent bontakozott ki.
Zenei viszonylatokban ugyancsak levettek bennünket a lábunkról, bár azt hiszem, ezt nem kell ecsetelnem. Egyszerűen fantasztikus volt, ahogyan a tagok saját dalaikat adták elő. Mi Zelo és Daehyun szólóit láthattuk. Tényleg, hihetetlen, hogy még saját számokkal is készültek. Említésre méltó, hogy Zelo angol nyelven írta meg a "Shine" dalát. Ha minden igaz, a jövőben ezek a dalok meg fognak jelenni albumaikon, akárcsak Jongup "Now" dala, amit a "NOIR" megjelenése előtt, már a tavalyi turnén is előadott. Az egyéni előadásokkal lelassult a tempó és érkeztek a lassabb és érzékibb számok.
Ezek után érkezett egy VCR, mely a fiúk legújabb címadó dalait vezette elő. Nagy álmom volt, hogy a "Wake Me Up" és "Skydive" dalokat is hallhassam, de a "Fermata" és "I Guess I Need U" is határozottan a közönség kedvencek közé sorolhatók. Személy szerint imádtam, ahogyan sorra énekelték a kedvenc dalaimat, mint például a "Do What I Feel". Már a megjelenésekor mindig úgy hallgattam, hogy "igen, ez igazi parti dal" – valóban az! A rengeteg szálló konfetti egyébként csodásan nézett ki az égben, egészen szürreális hatást keltett.
Ezt követően érkeztek az encore dalok. A hangulat ismét az egekbe szökött, hiszen a fiúk a legvidámabb dalaikkal zárták a koncertet. A "Check On" számhoz még egy kicsi koreográfiát is tanítottak nekünk, ahol tulajdonképpen egymással táncoltunk, mivel volt egy nagyon aranyos része a táncnak, amikor a mellettünk levőkkel pacsiztunk. Mondanom sem kell, hogy a "SPY", "Be Happy", "Carnival" és "Feel So Good" mekkora sikert arattak. Számomra nagyon emlékezetes az a hihetetlenül aranyos háttér, ami a "Be Happy" dal alatt ment. Teljesen egyszerű: sok-sok kis matoki és mosolygóarc egyszerre, de akkor, ott valamiért arra késztetett, hogy még jobban mosolyogjak. Zelo popórázásától kezdve, Yongguk hasvillantásán át, a konfettizáporig volt ott minden. Különösen jó érzés volt látni, ahogy a tagok is jól érzik magukat és talán ez volt, ami igazán feldobta az egészet.
A fanchantek is igen jól sikerültek, a sípok pedig mindig a helyükön voltak. Le lehetett olvasni a srácok arcáról, hogy nem számítottak ilyen lelkes közönségre. Ők maguk is elmondták, hogy ez volt az első alkalom, hogy kicsiny hazánkban jártak és nem hallottak még sokat felőlünk, de remélhetőleg a tomboló BABY-ket elraktározzák majd. :) A legnagyobb meglepetés talán az volt, amikor a többi öt tagtól eltérően, Yongguk azt mondta, hogy ő már járt Magyarországon. Azt hiszem, hogy a közönség arckifejezését ott, akkor érdemes lett volna megörökíteni.ㅋㅋ A B.A.P Hungary köszönetét ITT olvashatjátok.
Az utolsó dal... ha csak leírom is eszembe jut, az, ahogyan előtte, a záróbeszédben Daehyun elmondja, hogy zsinórban, ez már a harmadik nap, így nem a legjobb formájukat hozták és hibákat is vétettek. Daehyun és Himchan szemében már gyülekeztek a könnyek, ami szívszorító volt, hiszen a szoros időbeosztások és folytonos utazások mellett is eszméletlen bulit csaptak. Személy szerint ott törtem meg, szerintem még helyettük is zokogtam. Annyira őszinték voltak, hogy úgy éreztem végig, mintha ismerném őket személyesen. A "B.A.B.Y", mint záróakkord, a végső katarzis volt. A tavalyi koncertet is ugyanezzel a számmal fejezték be, egy évvel később pedig ugyanazok a hangok csendültek fel. Az egész közönség együtt énekelt a fiúkkal, miközben a "꽃길 영원히 함께 걷자" ("Sétáljunk együtt a virágos úton örökre") feliratú bannerek lendültek a magasba. Az egész dal csodálatos, csordulásig érzelmekkel. "Valahányszor meglátlak, úgy érzem, hogy a szívem majd szétrobban" – ha ezek a sorok nem lennének elegek, ahhoz, hogy könnyekben törjön ki az ember, akkor csak halmozta az érzelmeket az, amikor Daehyun a "To, to, to, to My Baby" résznél a közönség felé mutatott.
Mosolyogtak, integettek, elbúcsúztak és vége lett. Az egész olyan volt, mint egy álom, ami nem tartott tovább 2 percnél.
A pacsi és közös fotó lehetősége igazán már csak a hab volt a tortán. Tapasztalataim a következők: mindegyik tag keze olyan puha volt, mint amilyen nekem két flakon testápolóval bekenve sem lesz soha! Mindegyik tag azt mondta, hogy "Thank You", amire én egy nagyon bátortalan "Gomawoyo"-t rebegtem el, mivel úgy éreztem, hogy inkább én tartozok hálával. Mondanom sem kell, hogy minden rejtett önuralmamra szükségem volt ahhoz, hogy mindenféle furcsa reakció nélkül nézzek mindannyiuk szemébe, miközben a természetre is jótékony hatást gyakorolni tudó mosolyuktól olvadnék inkább el! Alig érkeztünk a többiekkel észhez térni, hamarosan felálltunk a fotókhoz. Kb. 3-4 fotót készítettek, kis visszaszámlálással, illetve a fiúk is nagyon közvetlenek voltak. (Ennek következtében történhetett meg, hogy Daehyun a nálam tiltott-zónába tartozó hajamhoz gond nélkül hozzáért... neki szabad ㅋㅋㅋ) Amikor közelebb léptem (jó-jó, inkább rohantam) hozzá, egy hihetetlen aranyos "Hii~"-t eresztett el, amire én egy bizonytalan "Hello"-nál többre nem voltam képes. (Igen, tudom, sajnos csak ennyire futotta részemről..) A fotókészítés végeztével még egy gyors, ám nagy erőfeszítést igénylő "Kamsahapnida"-t sikerült mondanom neki, amin láttam, hogy egy kicsit meglepődött, de szívmelengető mosollyal fogadta. A koncert utáni második nap meg is érkeztek a képek, hozzáteszem, hihetetlenül jó minőségben!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt költséges, viszont az élmény, mindent megért és ehhez nagyban hozzájárult mind az igényes szervezés, mind a srácok hozzáállása is. :) Az egyetlen dolog, amin változtatnék talán, az a jeggyel járó ajándékok átadásának ideje. Kissé kényelmetlen volt a nagy poszterekkel bemenni a színpad előtti sorokba. Noha mi a kordon elejénél, sikeresen kicsúsztattuk őket oldalra, majd a végén gond nélkül felvettük, a középső sorokban ezt már nem lehetett volna kivitelezni. Ezt leszámítva, a kicsi rendelkezésre álló helyen is sikeresen le lett bonyolítva a sorok felállítása és ellenőrzés, így mindenféleképpen hálával tartozok a magyar szervezőknek is, akik segítettek, hogy egy koncert és egy álom valósuljon meg!
Előadott dalok listája: (nem tökéletes sorrendben)
Bemelegítés: DJ B.Shoo
Intro: B.A.P (a First Sensibility albumról)
Hurricane(Remix)
No Mercy(Remix)
BANG X2
BADMAN(Remix)
That's My Jam
Do What I Feel
Dancing In The Rain (Remix)
Shine (Zelo szóló)
Shadow (Daehyun szóló) (Ft. Zelo)
Fermata (Jongup, Youngjae, Daehyun)
I Guess I Need U
Body & Soul
*VCR*
Skydive
One Shot
Wake Me Up
Young, Wild & Free
*Encore*
SPY
Check On
Be Happy
Carnival
Feel So Good
B.A.B.Y
Azt hiszem nem csak a magam nevében beszélek, ha azt mondom, hogy életem egyik legcsodásabb élményével gazdagodtam azon a vasárnapon. Remélem, hogy a jövőben még találkozunk velük! Külön köszönöm a szüleimnek, hogy támogattak, hogy eljuthassak, a szerkesztőcsapat tagjainak, akikkel együtt izgultunk a nap során és a BABY-knek, akikkel együtt bulizhattam! Köszönöm! B.A.P, megígértétek, hogy jövőre találkozunk... :)
♡ Rina
Jó minőségben találhattok videókat a B.A.P Hungary egyik szerkesztője által közzétett csatornán: ITT
A koncerten készült képeket találhattok: ITTés ITT
